Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

(pro tempore constitutus) bán v. herceg a nyestbőradó és minden collecta tizedét a püspöknek adja át; ha a kereskedők (forenses) a vámok v. a révek tizedét nem akarnák kifizetni, őket súlyos bírsággal kényszerítse erre; az egyház népei, akár a püspöké, akár a kápt.-é, senkinek a vásárán ne fizessenek vámot, s a királyi vámszedők v. sótisztek (salinarius) a püspök v. officialis-ai akarata ellenére a püspök egy vásárára se merészeljenek menni, s ha ott találják őket, 40 napig tartsák őket fogságban, s minden javaikat, amiket náluk találnak, veszítsék el; addig még sosem készítettek királyi pénzt a bánságban v. hercegségben (in regno banatus sive ducatus), a király tehát elrendeli, hogy ha valamely királyi utódja ezt tenné, az egyház népeit — akár a püspöké, akár a kápt.-é — nem lehet arra kényszeríteni, hogy áruikat királyi pénzen adják-vegyék, s a pénzváltók (monetarius) ne merészeljenek a püspök egy vásárára se menni, ha pedig mégis ezt tennék, a püspök officialis-ai fogják el őket, 40 napig tartsák őket börtönben, s minden javaikat, amiket náluk találnak, veszítsék el; a király — az általa és nevezett elődei által addig megtartott rendeleteket fiai és örökösei által is örökre megőriztetni kívánván — elrendelte, hogy ha valamely bán v. herceg valamit ezen jogok ellenében merészelne tenni, ha a királyi nemzetségből való, atyai átok sújtsa örökre, soha ne juthasson el a koronához, ami örökjogon illeti, hanem egész életében kóbor, kitaszított koldus legyen, ha pedig Mo. előkelői (nobilis) közül való, és a püspök a király jelenléte elé idézteti, fizessen 50-50 M.-t a királyi kincstárnak (fiscus) és a püspöknek. Mindezeket [II.] András király 1217-ben rendelte el, [IV.] Béla király pedig apja ezen privilégiumát 1269-ben megerősítette, s ezenfelül hasonlóan elrendelte, hogy a mindenkori bán az egyház népeit a bánságban semmilyen esetben se merészelje zaklatni a descensus v. valamely ítélkezés okán, mivel a bánnak — már az ő királyi elődei idejétől fogva — nincs ítélkezési joga ezen egyház népein, ill. különösen azért, mivel a zágrábi egyházm. püspökei mindig is a királyi korona hívei voltak. Ezért [IV.] Béla király a zágrábi egyházm. minden népét — akár a bánságban, akár más comitatus-okban vannak — a bán és a c.-ek ítélkezése alól teljesen kivette, hogy e népek más terhek alól felmentve szolgálataikat könnyebben tudják a püspöknek teljesíteni; e népek a bírságokról, vétségekről, ill. a szolgálatokról és jövedelmekről csak a zágrábi püspöknek és annak bíráinak v. officialis-ainak tartoznak felelni. Ha a püspök v. bírája v. officialis-a a panaszkodóknak az igazságszolgáltatást elhanyagolná Ezen, magukat szabad predialis-oknak színlelő népek uruk: a püspök ellenében kiváltságaik ügyében, amiket állításuk szerint Mo. királyai adtak nekik, tehát panaszt tettek a királynak, ám semmiféle oklevelet nem tudtak bemutatni, amellyel a közrendű (popularis) condicio-ból kivétettek v. felszabadíttattak, így azt mondván, hogy a jövőben sem tudják ezt e módon bizonyítani, magukat és társaikat a püspök által bemutatott oklevelek tartalmának vetették alá. Ezen oklevelek azonban nem szólnak ezen emberek, v. szabad predialis-ok, v. a zágrábi egyház nemes jobbágyainak kiváltságairól, hanem csak ezen egyház kiváltságairól, birtokairól és határairól, ill. közrendű embereiről (populares homines). A három kápt. tudomány vevő oklevelei pedig számos lázadó büntettet és károkozást sorolnak fel, amit e népek a püspöknek, egyházának és a hozzá tartozóknak okoztak, ám e népek ezekről ártatlanságuk semmiféle jelét nem adták. E népek