Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

Pál c. országbíró előtt jan. 8-án (oct. Strennarum) Hege-i János fia: Lőrinc a maga és fr.-ei (ezen János fia: Péter és Dénes fia: Miklós) nevében a Demenk-i konvent ügyvédvalló levelével Herrandus fia: István ellenében előadta, hogy István az ő Hege birtokuk szomszédságában levő Beken birtokot elfoglalta az ő törvényes tilalmazásuk ellenére, holott e birtok szomszédság okán inkább őket illeti meg. Erre Mihály fia: János ue. konvent ügyvédvalló levelével István nevében azt felelte, hogy Beken birtok hiteles oklevelek címén Istvánt illeti, s ezek bemutatását kérésére az országbíró márc. 22-re (die medii Quadr.) tűzte ki. Tá.: a 195. számú oklevélben. K.: HO. I. 178. (Tá.-ban.) 15. 1340. jan. 9. Visegrád [I.] Károly király (H) megfontolva Wos (dict. Wos maior) Miklós c.-nek Chychow vár visszaadásában kifejtett érdemeit, királyi kegyességből Scenthgutharth, Chege, Zazzyluas és Scenthywan birtokokat csak neki és örököseinek — tehát nem fr.eivel és (vér-)rokonaival közösen — adományozta teljes jogú birtoklásra. Ezért elrendeli a nádornak, az országbírónak, az erdélyi vajdának, az alvajdának és helyetteseiknek, valamint az ország mindenkori (nunc et pro tempore existentes) bíráinak és jogszolgáltatóinak, különösen pedig az Erdélyben levőknek, hogy Miklós c.-t és fiait a mondott birtokok ügyében ne ítéljék, bíróságuk elé ne kényszerítsék Miklós c. egy fr.-e és rokona (proximi sui quavis linea generacionis ipsum contingentes) ellenében sem, s ha azok közül egyesek valamilyen jogot v. tulajdont követelnek maguknak e birtokokban, királyi adománya ellenében ítéletet hozni ne merészeljenek, hanem a birtokokat a c.-nek és örököseinek engedjék át békés birtoklásra. Ha ennek ellenében cselekednének, azt jelen oklevél erejével érvényteleníti. D. in Alto Castro, die domin. prox. p. fe. Epyph. d., a. eiusdem 1340. E.: AL. Wass cs. lt. 1. 4. (Df. 252 694.) Hátlapján királyi nagypecsét nyoma. Á.: Lackfi István erdélyi vajda, 1437. márc. 25. AL. Wass cs. lt. 7. 7. (Df. 252 892.) Tá.: a 262. számú oklevélben. Emi.: a 18. számú oklevélben. K.: HOkl. 220-221; ZW. I. 502-503. (mindkettő E. alapján.) Román ford.: Doc. Trans. III. 523-524. (ZW. I. alapján.)