Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

Miklós prépost és az esztergomi kápt. jelenti [I.] K. [Károly] királynak (H), hogy Pál c. országbíró oklevelének megfelelően (1. 147. szám) a pozsonyi prépost és a kápt. részére Vörös (Rufus) Ábrahám fia: András királyi emberrel kiküldték tanúságul Péter mr.-t, kanonoktársukat, ill. Sebus mr. részére Fülöp mr. pozsonyi vicec.-szel, pozsonyi várnaggyal ~ alvárnaggyal mint királyi emberrel pedig András és György prebendarius karpapokat. Visszatérve Sebus mr. bemutatta Fülöp mr. pecsétes oklevelét (1. 274. szám), és Ábrahám, a mindkét fél részére kiküldött királyi ember, valamint György és András megerősítették az abban leírtakat. Emellett Ábrahám fia: András királyi ember azt mondta, hogy mivel ő maga is távozott a vitás föld határjárása idején, ill. mivel a pozsonyi kanonokok elismerték, miszerint nincs ügyvédvalló levelük, ezért ami az ő távozása után történt, arról neki nincs tudomása. A prépost és a kápt. végül megjegyzi, hogy a pozsonyi vicec. oklevele latinságának nyelvtani hibáin nem igazítottak. D. in quind. B. Georgii mart., a. d. ut supra. [1340.] E.: 1. Dl. 3284. (NRA. 358. 28.) Hátlapján azonos és újkori kéztől tárgymegjelölés. Egy nagyobb kerek zárópecsét nyoma és egy kisebb zárópecsét természetes színű töredéke. 2. SÚA. Pozsonyi kápt. mit. D. 2. 26. (Df. 273 002.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint rányomott pecsét nyoma. Má.: 1. Dl. 14 026. (NRA. 1094. 7.) Újkori. 2. E. 2.-vel azonos jelzet alatt. Újkori. K.: Str. III. 359-365. (E. 2. alapján.) 295. 1340. máj. 8. A fehérvári kápt. jelenti [I.] Károly királynak (V), hogy megkapták az uralkodó [László zágrábi püspöknek] kiadott nyílt oklevelét (1. 141. szám) [A lázadók] a püspök és övéi ellen gyűléseket szerveztek, Mark csázmai c. és mások házát feltörték, minden javaikat elvitték, és mivel Chazma-n a püspököt a házában meg akarták égetni, az Vaska-ra ment e lázadóktól üldözve. A nagyobb bizonyosság kedvéért amikor a csázmai kápt. tanúsága és az ország számos nemese előtt a püspök Domokos királyi embertől megkérdezte, hogy a lázadók mindezeket az ö egyetértésével cselekedték-e, ő János királyi ember és Imre, a [fehérvári] kápt. tanúsága jelenlétében nemmel felelt, sőt azt vallotta — miként már korábban is a pécsi és Posega-i kápt.-ok tanúságai és a király embere előtt —, hogy a püspök tiltásának megfelelően e lázadóknak semmit nem iktatott a király által megjelölt időpontig, sőt inkább tilalmazta őket. D. in quind. fe. B. Georgii mart., a. d. 1340.