Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

Pál c., [I.] Károly király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy amikor Treutul (dict.) Miklós mr. pozsonyi c. a Tolna m.-i Maroch birtok Pál fia: István mr. Vissegrad-i várnagynak és pilisi c.-nek történő iktatásakor 1338. ápr. 7-én ([f.] III. prox. p. domin. Ramispalmarum, a. d. 1338.) a király embere és a pécsi kápt. tanúsága előtt ellentmondott, a közöttük létrejött pert az országbíró (korábbi oklevele szerint) 1338. jún. 7-re (ad oct. fe. Penth., sub eodem a.) halasztotta el, és mivel ekkor Miklós mr. azt állította, hogy e birtokról oklevéllel rendelkezik, ennek bemutatását Pál c. [1338.] aug. 8-ra (quind. fe. B. Jacobi ap. prox. nunc elapsas), majd többszöri halasztás után [1339.] máj. 1 -jére tűzte ki (1. 223. szám). Akkor Wamus, István mr. ügy véd valló levelével, ill. Miklós mr. személyesen megjelentek, és utóbbi bemutatta az uralkodó 1338. márc. 20-án (sub predict. a. d. 1338., f. VI. prox. p. domin. Oculi) kelt oklevelét, amely szerint Miklós mr. elmondta a királynak, hogy Maroch birtokot már korábban megkapta tőle adományul és az ország szokásának megfelelően szeretné azt magának iktattatni, ezért az uralkodó utasította a pécsi kápt.-t, hogy küldjék ki tanúságukat, aki előtt embere e birtokot a szomszédok jelenlétében iktassa Miklós mr.-nek, az esetleges ellentmondókat idézze jelenléte elé, majd a kápt. tegyen jelentést; a kápt. válasza szerint a király embere Tamás mr. kanonokkal, a kápt. succentor-ával és tanúságával 1338. ápr. l-jén (f. IV. prox. an. domin. Ramispalmarum, similiter in preterito a.) a birtokot Miklós mr.-nek ellentmondás nélkül iktatta (mindkét oklevél az uralkodó [1338. ápr. 1. u. kelt] nyílt oklevelében volt átírva). Ezzel szemben Wamus bemutatta az uralkodó szintén 13 [38.] márc. 20-án (sub eodem a. d. 13[38.], f. VI. prox. p. domin. Oculi, scilicet diem emanacionis predict. litterarum regalium [comparens]) kelt nyílt oklevelét, amely szerint az uralkodó Maroch birtokot (a Miklós mr.-nek tett [adomány előtt] sokkal [korábban]) István mr.-nek adományozta, más jogának sérelme nélkül. Az országbíró háromszori kérdését, miszerint a Miklós mr.-nek tett korábbi adományt a neki tett adománnyal az uralkodó visszavonta-e, a végül személyesen is megjelenő István mr. okirattal nem tudta bizonyítani. Mivel pedig az ország szokása szerint a korábbi adomány felülmúlja a későbbit, és az uralkodó a birtokot hamarabb adományozta Miklós mr.-nek, mint István mr.-nek, ezért az országbíró levelet intézett a pécsi kápt.-hoz (1. 235. szám), s a kápt. válaszának megfelelően (1. 427. szám) Maroch birtokot minden haszonvételével, jogával, bevételével, gyümölcsével és tartozékával Miklós mr.-nek és örököseinek ítélte, más jogának sérelme nélkül, István mr.-re örök hallgatást kiróva. Erről függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. in Vissegrad, in fe. B. regis Stephani, a. d. 1339. E.: Dl. 3140. (NRA. 536. 27.) Lila fonálon természetes színű, pajzs alakú fuggőpecsét töredéke. Hátlapján más középkori kéztől tárgymegjelölés. Hiányos. K.: AO. III. 589-591.