Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)
Documenta
Á.: Garai Miklós nádor, 1381. okt. 7. Dl. 70 671. (Perényi cs. lt. 76.) R.: Perényi 60. szám. Megj.: A forrás az oklevélbemutatás napját dec. 16-ban határozza meg (aminek 12. napja, dec. 27. ráadásul még 1337-ben volt, s ez ellentmond a forrás saját éves keltezésének), aznap viszont nem lehetett volna bemutatni egy dec. 23-án kiadott oklevelet. Emiatt jelen forrás leghamarabb dec. 23-nak a 12. napján, azaz 1338. jan. 3-án kelt. Az oklevelet mind OL-adatbázis, mind Perényi jan. 17-re keltezi (utóbbi „12. die 15. die f. III. an. Nat. d.” dátumot adva). Ez azonban csak akkor lenne pontos, ha szerepelne az oklevélben egy jan. 6-i dátum, aminek 12. napja ennek éppen megfelelne, ilyen azonban a szövegben nincs. 3.1338.jan.3. Péter prépost és a váradelőhegyi Szt. István első vértanú-monostor kon- ventje jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy itt átírt parancslevelének megfelelően (1337. nov. 11., /. Anjou-oklt. XXI. 598. szám) kiküldték tanúságul familiáris szerviensüket: Lőrincet, akinek jelenlétében Pachul-i István fia: András királyi ember Byhor megyében nemesektől, nemtelenektől, papoktól, klerikusoktól, bármiféle állapotú és helyzetű emberektől, s különösen Thyuodor fiai [István és János] birtokrészei szomszédaitól megtudta, hogy Hegun fia László fiai [János, Miklós, István és László] megcselekedték mindazt, ami a király oklevelében szerepel. D. die 3. diei Strennarum, a. d. 1338. E.: AL. Kolozsvár. Wesselényi cs. lt. 10. 7. (Df. 254 784.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét töredékei. K.: A. A. Rusu, AMP. 5 (1981) 338. (Facs.-vel.) R.: Erdélyi Okm. II. 971. szám. 4.1338.jan.5. Visegrád [I.] Károly király (H) kinyilvánítja, hogy korábban Emech fia: Wos (diet.) Miklós Erdélyben Chychow várat bírván, mások akaratának eleget téve a királyi felség ellen fordult, de utóbb Károlynak hűséget fogadott, és e várat visszaadta a király hatalmába. Ezért az uralkodó különös királyi keggyel Miklós minden kihágását, amit addig követett el bárki ellenében is, míg ezen várat tartotta, királyi teljhatalmánál fogva megbocsátja és ezek ügyében őt nyugtatja. Utasítja a vajdát, az alvajdát, az erdélyi megyék comes-eit és szolgabíróit, valamint az ország bármely jogszolgáltatóját, hogy Miklós felett a mondottak 11
