Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)
Documenta
ügyében ne ítélkezzenek, őt bíróságuk elé ne állítsák. D. in Wyssegrad, in vig. Epiph. d., a. eiusdem 1338. E.: AL. Kolozsvár. Wass cs. lt. 3. 11. (Df. 252 740.) Hátlapján kerek pecsét nyomában: reláció woyuode per magistrum Petew qui uterque examinaverunt presentes. K.: F. VIII/4. 305-306; HOkl. 211-212; ZW. I. 491-492. R.: Erdélyi Okm. II. 972. szám; Wass 48. szám. Román ford.: Doc. Trans. III. 434. 5. 1338. jan. 6. Pál, a Thurach-i Szűz Mária-monostor prépostja és a konvent előtt ezen Thuruch-i János fia: Iuanka elmondta, hogy amikor Albert fia Jakab fia: Gál az Alberthfelde nevű, most Galhaza-nak hívott birtokát Gele fia: Pál klerikussal el akarta cserélni, ő Gált és Pált a cserétől tilalmazta szomszédság okán, mondván, hogy Gálnak ő ugyanakkora és azonos hasznú földet ad cserébe, de Gál a mondott földet mégis elcserélte Pállal, aki ott lakva a ménesével és jószágaival (pecudibus et pecoribus) a vetésekben, a termésekben és a réteken neki sok kárt okozott; amikor e károk ügyében Iuanka panaszt tett Donch mester Zolium-i comes előtt, Pál ott azt mondta, hogy Iuanka 4 határjelet emelt a földjén, amit neki maga Donch mester adott, mire Iuanka azt felelte, hogy e határjeleket Pál emelte, de utóbb a Porouratka ~ Porourathka patak észak felé medret vágott magának Iuancha birtokán [lehúzva: és így e 4 határjel a patakon túl maradt]; a felek előadását meghallgatva Donch úgy ítélt, hogy [1337.] aug. 8-án (f. VI. an. Ass. virg. Marie) Pál 50 nemessel tegyen esküt a Thuruch-i monostorban arról, hogy e 4 határjelet Iuanka emelte. De mivel Pál abban az időben Donch notarius-a volt (és most is az), az esküjéről szóló oklevelet ő maga írta meg úgy, hogy e határjeleket Iuanka emelte. Az eskü letétele után aug. 9-én (sab. in crastino) March comes vicecomes és Sclabania-i várnagy a vitás részt határjelekkel elkülönítette, az ott levő terméssel és más haszonvételekkel együtt Pálnak átadta, Iuanka-t pedig a házánál elfogta, feleségét és a teljes familia-ját a házaikból és curia-jukból kizárta, Iuanka-t bilincsekben tartotta, és nem eresztette el, míg Donch mestertől szept. 7-én (vig. Nat. virg. Marie) 11 márka aranyforintnyi bécsi dénárért (minden márkát 10 pensa-val számolva) Iuanka ki nem váltotta magát a fogságból. Ezután Pál klerikus azt állította, hogy Iuanka bizonyos tiltakozó és tilalmazó okleveleket őriz az ő ellenében, ezért Donch comes Iuancha-nak időpontot tűzött ki, hogy színe előtt adja elő ezen okleveleket, v. pedig távozzon mind a birtokából, mind a megyéből. Iuanka emiatt bemutatta ezen oklevelet, amiket a Pál iránti kedvezésből Donch mester azonnal tűzbe vetett, 12
