Anjou-kori Oklevéltár. XXI. 1337. (Budapest-Szeged, 2005)
Documenta
158. (1337. ápr. 2. után) Az egri kápt. nyílt oklevelével bizonyítja, hogy megegyezést tartalmazó korábbi oklevele értelmében április 2-án (oct. Med. Quadr.) kiküldték Tamás mr. kanonokot [Tekus fia István fia] István mr. Warfeulde és Malah-i János fia Cynege (diet.) Miklós Rekche, más néven Kezw nevű birtoka közti határnak II. András király — Szent Erzsébet atyja — 1232. évi privilégiuma alapján történő kijelölésére. A kápt. bizonysága Cynege (dictus) Miklóssal, valamint István mr. rokonával és képviselőjével, Kata-i Miklós fia Katho (diet.) László mr. clericus-szal a kitűzött időpontban a helyszínre mentek, és sok nemes jelenlétében a két birtokot András király oklevele szerint elhatárolták. A kápt. a határt Tamás mr. és a felek jelentése, továbbá András király privilégiuma, valamint a kápt-i kiküldött által a helyszínen készített registrum alapján írja le. Tá.: Miklós nádor 1347. május 29. (Danes es. It.) AO. V. szerint. K.: AO. V. 79. Tá-ról. (II. András király oklevelét 1. Reg. Arp. 498. sz.) R.: Abaffy-Dancs-Hanvay 35. 30. sz. Megj.: Valószínűleg mind a jelen oklevél, mind az átíró elveszett. 159. (1337. ápr. 2. után) A zalai konv. Drugeth Vilmos nádor, a kunok bírája meghagyására (156. sz.) jelenti, hogy a Lőrinc fia Miklós, valamint a Gech fia Péter és János fia Tamás közötti ügyben a nádor embere mellé kiküldött bizonysága, továbbá a szomszédok és határosok jelenlétében Péter és Tamás április 2-án (oct. Med. Quadr.) bemutatták a nagy úttól nyugatra egy hegy mellett fekvő Vrustun birtok határait, azonban Miklós ügyvédjének, Benedeknek a kívánságára déli irányban nem akarták folytatni a határbemutatást, azt állítván, hogy az a föld már Merene faluhoz tartozik és a veszprémi kápt. tulajdona, ezért a birtokot a felek vitája miatt nem tudták felbecsülni. Tá.: Vilmos nádor 1337. május 3. > Zalai konv. 1337. június 23. (Veszprémi kápt. m. lt. 242., Orosztony 3., Df. 200 859.) K.: R.: Veszp. Reg. 115. 286. sz. Április 3. u. kelettel. 89
