Anjou-kori Oklevéltár. XXI. 1337. (Budapest-Szeged, 2005)
Documenta
672. 1337. dec. 23. Visegrád I. Károly király (H) tudatja az esztergomi kápt-nal, hogy Móric mr. győri ispán előadta neki, hogy Kapy-i Hada fia Renoldus, akivel perben állt, Pál c. országbíró előtt ellene bemutatott egy vizsgálati oklevelet, amely szerint Móric mr. által június 14-én (sabb. prox. p. fe. Penth.) Győr megye nemeseinek Győrben (Jaurinum) tartott közgyűlésén Renoldus ellen senki nem indított pert, és senki sem szólt ellene, amikor azonban a közgyűlés befejeződött és a nemesek és nem nemesek eltávoztak, akkor Móric mr. szervienseivel és a szolgabírókkal, akik bizonyos birtokok miatt neki rosszakarói, Renoldust elfogatták azért, mert Renoldus Hermanus fia Niclinus szemeit törvénytelenül kioltotta, mégis Niclinust a jogrend szerint elfogatta, és maga is Móric mr. alispánjához, Lampertus fia Lászlóhoz és a szolgabírókhoz ment, és nekik előadta, hogy Lampertus fia László és a szolgabírák az ő Niclinus elleni perét engedélyezték neki másik bíró elé vinni, és így egy másik bíró előtt Niclinus megvakítandó- nak marasztaltatott el, és Renoldus Niclinus szemeit törvényesen oltotta ki. És mivel maga Móric mr. Renoldust a birtokai miatt fogatta el és tartotta bilincsben, mégis Renoldus az elmarasztalás miatt Móric mr-nek kezeseket, Hol-i Móricot és Pech-i Balázst állított, akik Renoldus javaiból a büntetése miatt Móricnak elégtételt adtak. A Renoldus által bemutatott oklevél tartalmát hallván Móric mr. azt állította, hogy Renoldus csalárdul végeztette a vizsgálatot, mivel a vizsgálatban a királyi ember az ő rokona volt, és magát a vizsgálatot is rokonsága körében végeztette. Mivel a királyi parancsra tartott közgyűlésen az ügy úgy folyt, hogy Niclinus Renoldus ellen azt nyilatkozta, hogy őt Renoldus hatalmasul és törvénytelenül vakította meg, és bár Renoldus a megvakítást a törvény rendje szerintinek mondotta, mégis a bírák és az esküdtek másodszori és harmadszori kérésére is, hogy ugyan milyen törvény alapján vakította meg Niclinust, Renoldus semmilyen kézzel fogható választ vagy okot nem tudott adni, a szolgabírók, esküdtek és a közgyűlésen jelenlévő nemesek Renoldust hatalmaskodás vétségében elmarasztalták. Ezután ugyanazok a nemesek kérték, hogy Renoldus és Niclinus egyezzenek meg. A közgyűlés második napján a megvakított felesége a bírók és nemesek elé járulva, könnyezve elpanaszolta, hogy férjét Renoldus szállására vitette, és nem tudja, hogy megölte-e, vagy el- rejtette-e, mivel azóta a férjét nem láthatta, és kérte, hogy Renoldus az igazságot mondja meg neki. Maga Renoldus azonban vállalása ellenére a vak embert saját szállására vezette, a bírók azt kérték, hogy a vak embert engedje el. Renoldus azonban tagadta, hogy bármit is tudna, és bárkit is rejtegetne. Ennek a bizonyítását a bírák kérték tőle. A bírák és a nemesek ezért hatalmaskodás, mintegy emberrablás miatt saját bírói kezükre adták Renoldust. A közgyűlést követő harmad napon Renoldus sem kezeseket nem adott neki, sem a saját büntetéséből elégtételt nem adott, hanem minden vizsgálatot csalárdul végeztetett. 386
