Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)
Documenta
509. (1334. aug. 27.—szept. 15. között) A pécsi kápt. oklevele szerint László királyi ember Miklós mr.-rel, a pécsi egyház prebendarius-ával és tanúságtevőjével aug. 27-én (oct. fe. B. regis Stephani) a vitás földrészre ment, ahol ezek, valamint az urát, Demeter tárnokmr.-t annak serviens-eként képviselő Ipolitus fia: Miklós jelenlétében Sámuel fia: Kwpe hatodmagával, nemesekkel együtt - akik közül 1 Nana birtok közelebbi szomszédosa volt - a vitás földrészen, ahogyan az ország szokása szerint földre esküt tenni szokás (prout moris est secundum regni consuetudinem iurare super terram), letette az esküt arra nézve, hogy az az ő Nana nevű birtokához tartozik, és ezután a földrészt új hatáijelek emelésével Chatar birtoktól elkülönítve a királyi ember iktatta Kwpe-nek. A szóban forgó földrész határai: hely, melyet Karachafoka-nak mondanak és amely Kwpe részébe jutott, Duna (Danubius) mellett wlgo thulfa fa mint hatáijel, kereszttel jelölt 2 zylfa fa, wlgo narfa-nak mondott 6 fa, narfa nevű 2 fa, fyzfa nevű 2 fa, domb teteje, Ozywuuelgh völgy, kereszttel jelölt diófa mint hatáijel. Emi.: a 558. számú oklevélben. K.: AO. III. 120-121. (87. szám; Eml.-ben). 510. 1334. aug. 28. Visegrád [I.] Károly király (H) Mese (diet.) Miklós elmondásából arról értesült, hogy Miklóst az esztergomi érsek az örökös nélkül elhunyt Konrád (Corrardus) fia: István Karcha nevű birtoka ügyében (amelyet a király adományozott neki) Pál c. országbíró elé perbe vonta, és bemutatta ellenében a [székes-]fehérvári kápt. oklevelét, miszerint István [székes-]fehérvári kanonokként e birtokot végrendeletében az esztergomi egyházra hagyta. Mivel az ország szokása szerint örökös nélkül elhunyt ember a birtokait királyi engedély nélkül nem hagyhatja senkire, hanem az efféle birtokoknak a király kezére kell háramolniuk, ezért az uralkodó utasítja Pál c.-t, hogy e birtok ügyében az ország szokásának megfelelően ítélkezzen, és Miklósnak a jog rendje szerint szolgáltasson igazságot. D. in Wysegrad, 2. die oct. fe. S. regis Stephani, a. d. 1334. E.: DI. 48 537. (Üchtritz-Amadé es. It. 5. 1. 30.) Papír. Hátiapján azonos kéztől származó címzés, valamint 2 gyűrűspecsét nyoma, az egyik vörös viaszú. K.: HO. III. 64-65. (51. szám). R: Str. III. 251. (369. szám). 511. 1334. aug. 28. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, prine. Sal., mont. S. Angeli dom.), miután olyan értesülést szerzett, miszerint Lyndua-i István fia: 251
