Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

hálynak és Jánosnak, valamint Pel-i Beke-nek (1. 384. szám). Mindezek alapján Pál c. Barlyad birtokot a királynak ítéli bírói hatáskörével, mások jogainak sérelme nélkül, Lőrinc fiaira és Beke-re örök hallgatást kiróva e birtok ügyében. Erről függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Alto Castro, 12. die termini reportacionis seriei prenotate, a. d. 1334.

E.: Dl. 87 048. (Esterházy cs. hercegi ágának It. Repositorium 32. A. 30. NB.) Hátiapján középkori (benne Bikád névalak) és újkori kezektől tárgy megjelölések. Függőpecsét zöld fonata.

Má.: 1-2. Ue. jelzet alatt, újkoriak, ív: -Megj.: Az iratban szereplő egyes korábbi oklevél-említéseket 1. Anjou-oklt. XII. 434., XVII. 119., 127., 440. és 441. szám.

447. 1334. aug. 10.

A váradi kápt. e. egyik részről a Zolnuk m.-i, Berekyo folyó melletti Mogasabram-i Lőrinc fia: Miklós, a másik részről Gutkeled nb. Drug fia Péter fia: Yuachin mr., a kunok bírája, továbbá fivére (uterinus fr.): Péter mr. Byhor-i alispán megjelenvén, előbbi kinyilvánítja, hogy ő Philipe fia: Egyed osztályos generacio-jából való, és azt a jogot, amellyel ő Egyed Mogasabram birtokon levő részén nemzetségi jogon (iure generacionis) rendelkezik - miután a birtokrészt a király Yuachin mr.-nek adta -, ő 50 M.-ért eladta Yuachin-nak, Péternek és örököseiknek, a szomszédságába fogadva őket, és egyik fr.-e és rokona sem indíthat pert ezen rész kapcsán. Yuachin és Péter megígérték, hogy ha bárki zaklatná a Mogosabram-ból az ország szokása szerint járó hitbér, jegyajándék és leánynegyed okán valamely nemesasszony nevében Miklóst, ők szavatolják őt. D. in fe. B. Laurencii mart., a. d. 1334.

E.: SNA. Pálffy cs. központi lt. 27. 417. B. (Df. 254 745.) Hátlapján pecsét nyoma, ív: -448. 1334. aug. 10. Kolozsvár

Henke (diet.) Péter c. és Cheh (diet.) Mihály c., Culus m.-i szb.-k e. egyik részről Gereu fr.-e: János mr., a másikról pedig Dragmer kenéz (kanazius) megjelenvén, utóbbi elmondta, hogy a fiai ellopták János egy, 2 M. ezüstöt érő lovát és egy csikóját. Amíg János meg nem találta nála ezeket, Dragmer a bírótól való félelmében azt állította, hogy ezeket a fiai nem lopták el, de mivel nem akar Jánosnak kárt okozni, vállalta, hogy neki visszaadja az eltulajdonított javakat. D. in Clusvar, f. IV. prox. an. Ass. B. Marie virg., a. d. 1334.

E.: AL. Kolozsvár. Kemény cs. malomfalvi lt. 3. (Df. 257 789.) Papír. Hátlapján azonos kéztől származó tárgy megjelölés, valamint 2 zárópecsét nyoma.

227