Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

azon febr. 9-én (in oct. Purif. virg. glor.) esedékes perükben, amelyet az apácák indítottak Penthend (Pethend) birtok ügyében, a királyi különleges jelenlét e. uralkodói engedéllyel kiegyeztek egymással. Megállapodásuk értelmében ápr. 15-én (in oct. Pasce d. nunc venturis) az említett nemesek a szóban forgó birtokot Padan-i Lőrinc fia: Mihály v. Mod-i István fia: Balázs királyi ember és a győri kápt. tanújának jelenlétében visszaadják az apácáknak, utóbbiaknak azonban továbbra is fennmarad a peres követelés lehetősége, ha úgy találnák, hogy a vállalt birtokátadás nem felel meg az eredetileg támasztott igényüknek. A győri kápt.-nak az eljárásról számot adó írásos jelentésével máj. 1-jére (ad oct. B. Georgii mart.) tartoznak a felek ismét a király színe elé járulni. Ezen a napon az említett nemesek kötelesek a per során elmarasztalásul rájuk rótt minden bírság felől is elégtételt adni mind a király, mind pedig ellenfeleik számára. D. in Alto Castro, 9. die termini prenotati, a. d. 1330. E.: 1. Dl. 2578/1. (MKA. Acta. ord. et mon. Poson. 22. 6.) Természetes színű nagypecsét nyoma. [Korábbi Dl. 2580. jelzet alól áthelyezve.] 2. Dl. 2578/2. (MKA. Acta ord. et mon. Poson. 22. 6.) Zárlatán pecsét nyoma. (Eltérő névalakjai zárójelekben szerepelnek.) A.: a 213. számú oklevélben. Emi.: a 259-260. számú oklevelekben. K.: AO. II. 462^63. (404. szám) (Utalásával ellentétben valószínűleg E. 1-ről és nem E. 2-ről; kihagyásokkal, s azokat legtöbbször nem is jelölve.) 95. 1330. febr. 18. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.) a színe e. érdemeikre hivatkozó Gyge fia János fia: Lőrinc mr. királyi zászlótartó mr.-nek és testvéreinek, Jánosnak, ill. Vgrinusnak a kérésére - számba véve mindazon szolgálati érdemeiket, amelyeket a királyság ügyes-bajos dolgainak intézésében, ill. az ország határain belül s azokon túlra vezetett számos hadjáratban szereztek, miközben nemcsak súlyos anyagi áldozatokat szenvedtek el, hanem testvéreiket, rokonaikat, atyafiságukat, szolgálattevőiket, familiaris-aikat is kiszolgáltatták a pártütő hűtlenek kegyetlenkedésének és kíméletlen pusztításának, így a hozzájuk tartozók némelyikét a Henrikfiak (filii Herrici) idejében nemcsak felmérhetetlen anyagi károk érték, hanem be is börtönözték, meg is kínozták, meg is csonkították, meg is verték és meg is csúfolták, de olyanok is akadtak közöttük, akiket Lőrinc, Vgrinus és János tántoríthatatlan királyhűsége miatt vaskötelekkel összekötötzve piactereken terítettek földre, míg másokat kardélre hányva veszejtettek el; ezenkívül pedig a néhai Frigyes római király ellen vezetett királyi hadjáratban testvérük, Egyed, Syhord vára alatt vitézül küzdve halálát lelte, Lőrinc pedig ugyanott életveszélyesen megsebesült, de ugyanebben a hadjáratban