Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

oklevelének tanúsága szerint Timót apja Ivan és annak frater-e, Mihály egykor zálogba adott Györgynek M.-nként 10 pensa-val számolt 41 és fél M. bécsi dénárért, most telkével, eredejével, rétekkel, vizekkel, kaszálókkal s minden haszonvételével együtt az előző zálog jogcímet adományozás jogcímmel felváltva odaadja Györgynek örök jogú birtoklásra, részint azon jótétemények viszonzásául, amelyeket György őseitől s tőle magától is az ő elődei s ő maga is élvezett, részint azért, mert a zálog kiváltásához szükséges pénzösszeggel nem rendelkezik, végezetül pedig azért, mert Györgyben s utódaiban a maga és ivadékai számára jó kormányzókat és védelmezőket remél. A részbirtok átadásához a kápt. e. szintén megjelent Marchamogyar-i Chaip [?] fiainak, Péternek a fia: Simon és Jakabnak a fia: György is hozzájárulásukat adják. A birtokátadáshoz kapcsolódó kikötés szerint a szóban forgó telket és a völgytől a Dunáig nyúló földrészt Timót s - ha születnének - fiai is mindig megtarthatják kezükön, ám ha Timót magtalanul hunyna el, e részek György birtokába szállnak vissza. A Timótnál maradt birtokjavakkal kapcsolatban felmerülő kötelezettségek, járandóságok és terhek teljesítése Györgyre s utódaira hárul. Hj.: Koroserdo (dict.) sziget, ahol a Daruas-Duna révjénél (circa portum Danubii Doruas) határjel, Ke felé tovább, határjel a sziget közepén, a másik Dunánál levő határjel Marchamagyar földet Szt. Mária-falu (villa S. Marié) földjétől határolja, át a vízen Ke felé, Szt. Mária-falu veteményeseinek végében határjel, Chasto (dict.) tónál határjelben György földrészének s Szt. Mária-falu népei földrészének a határa, Arbusvelg (dict.) völgynél 3 határjel, Marchamogyar-ból Szt. Mária-faluba vivő útig 2 határjel, az út túloldalán Arbusfeld földnél határjel, Arbusfeld hosszában 3 határjel, Szt. Mária-falu templomának irányában tovább, a szóban forgó György Hemeth [?] földjéig, Ke felől visszakanyarodva Ny-nak a Doruas-Dunához (ad Danubium Doruas predictum), amelyet míg elér, végig Chylizthu föld szomszédságában marad, a Dunánál véget ér. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki György számára. D. f. IV. prox. p. fe. B. Andree ap, a. d. 1330. E.: -. Fk.: Dl. 104 908. (Batthyány cs. lt. Illésházy cs. 3.) Felül chirographált oklevél; az időrendi mutató fuggőpecsétet jelez. Má.: EPL. Arch. saeculare. Pozsonyi kápt. o. lt. 9. M. 1. (Df. 261 236.) (17. sz.-i). K.:611. 1330. dec. 6. A nyitrai kápt. e. egyik részről Dywek-i Joka c, a másik részről az ugyanoda való István fia: István ismertetik azt a kettejük között létrejött birtokcserét, amelynek értelmében Joka c. a Neztuus (Nezteus) fiaival eszközölt csere folytán hozzá került, ill. az Akur fia: Tamás magvaszakadtával reá szállt Dyuek-i (Dywek) részeit adja oda haszonvételeikkel és tartozékaikkal együtt Istvánnak örök birtoklásra, míg ezek ellenében