Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

Má.: 1. GYMSML. 3522. Győri kápt. h. h. lt. Középkori oki. 49. (Df. 273 907.) (E.ről készült 18. sz.-i egyszerű Má.) 2. GYMSML. (Sopron). 5640. Csornai konv. h. h. lt. Copiae litt. pag. 120. (Df. 286 775.) (Á.-ról; 1781-ben készült Má.) 3. Bgl. szerint: Budapest, OSzK. Dipl. Hung. IV. 132. (E.-ről; 19. sz.-i). K.: F. VIII. 4. 631-635. (322. szám; Má. 3-ról); HO. II. 57-61. (47. szám; E.-ről és Má. 3-ról); AO. V. 589-593. (367. szám; Á-ról); Bgl. IV. 46-47. (100. szám) {febr. 2. u. napjelöléssel; E. és A. alapján; erősen kivonatos). R.: Wertner M„ Száz. 39. (1905.) 430. Megj.: Az oklevél eredeti példánya sajátos kettős datatioi tartalmaz. A dátum per manus formula e. ugyanis ez áll: „... [Dátum ...] p. fe. Purif. [B. virg.], a. cl. 1329. Dátum per manus magistri [Andree prepositi ecclesie] Albensis, aule nostre vicecancellarii, dilecti etfidelis nostri, a. d. 1329., regni [autem nostri anno similiter vigesimo nono]" Az oklevélben átírt vasvári kápt.-i jelentésnek ugyanakkor hiányzik a datatio-]a. Közvetlenül a határjárás leírása u. a királyi privilégium fogalmazata folytatódik, azzal, hogy az uralkodó jogosnak és törvényesnek találta az ügyben hozzá folyamodó Miklós kérését. A királyi oklevél corroboratioja. u. áll az első datatio. A legkézenfekvőbb magyarázatként egy másolási hiba felvetése kínálkozik, mégpedig az átírt kápt.-i jelentés dátumának figyelmetlen elhagyásakor, majd annak ügyetlen és rossz helyen történő pótlásakor. A számos hiánya miatt amúgy igen rosszul áttekinthető, hézagosan összeálló privilégium szövegének alaposabb vizsgálata mindamellett aggályokat keltő megfigyelésekhez vezet, így meglehet, hogy többről - az irat hitelességét érintő problémáról - van inkább szó, mintsem csak másolási hibáról. A hasonló ügyekben kelt, hasonló szerkezetű privilégiumok formula-használatához képest ugyanis több helyütt meglehetősen egyedi eljárások érhetők tetten ezen iratban. Furcsa pl., hogy a corroboratio az átíró oklevelekben használatos formulával él, amely a relatioknak a privilégiumokba való belefoglalásakor nem szokványos megoldás. 667. 1329. [I.] Károly király (H) - 1329-ben (sub a. gratie 1329.) kiadott privilégiumának tanúsága szerint - a Torna folyó mentén emelt Apfachavasarhel-i] Szt. Lampertmonostor és a benne élő apácák javára olyan kegyet gyakorolva, amely még Magyarország szent királyainak, kivált a monostor alapítójának, Szt. István királynak