Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

az idejéből ered, [és amelyről hiteles ?] beszámolók tartottak fenn értesülést, de amelyre vonatkozólag a bizonyító iratok a békétlen időkben támadt tűzvészben elégtek, ill. a nagy hatalmú pártütők zaklatásai és dúlásai során elvesztek, engedélyezi, hogy a monostor összes, bármely m.-ben élő jobbágyával szemben legyenek azok akár hadakozók, akár köznépbeliek (populari) -, továbbá összes szolgálattevő emberével (servientes) szemben, [legyenek azok akár birtokosok avagy ?] birtoktalanok, bármilyen természetű nagyobb és kisebb bűnesetben kizárólag a monostor perjelnője és konventje e. lehessen pert indítani és folytatni. Tá.: Kont Miklós nádor, 1363. szept. 16. Dl. 5155. (Acta ord. et mon. Poson. 25. 4.) Sérült. R.: Lukcsics, Vásárhelyi apácák 79. (12. szám). Megj.: Kont Miklós Tá.-t adó oklevelének regesztáját 1. uo., mint R., 81-82. (21. szám). 668. 1329. I. Károly király a Csicsery család birtokait érintő hj.-sal kapcsolatos parancslevelében tanúállításra utasítja az egri kápt.-t. Á.: a 680. Számú oklevélben. K.: Megj.: 1. az átíró oklevél megjegyzését. 669. 1329. I. Károly király (H) 1329-ben (a. d. 1329.) kiadott privilégiumában átírva megerősíti [IV.] Béla király 1257-ben kelt privilégiumát, amely a Kapornuk-i monostor egyéb birtokai mellett leírja Kapornuk birtok határait is. Tá.: Szécsényi Tamás országbíró, 1354. jan. 20. Dl. 49 636. (Rumy cs. lt. 42. 14.) (E.-ről.) K.: Megj.: IV. Béla király 1257. évi [- szept. 29-i -] oklevelét 1. Reg. Arp. 1160. szám alatt.