Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

A nyitrai kápt. e. egyik részről Izdegey-i Pál fia: Lack, a másikról Dywek-i Tristianus fia: Tamás megjelenvén, előbbi - részint a békesség érdekében, részint pedig mert Tamástól a kápt. e. dénárokban 3 M.-t kapott - uterinus frater-ének, Nagy (Magnus) Jánosnak a megölése dolgában teljes mentességet ad az elkövető Tamásnak és örököseinek, egyszersmind érvényteleníti az összes olyan levelet, amelyeket e gyilkossággal kapcsolatban előzőleg kiállíttatott. Kötelezettséget vállal egyben, hogy ha mégis pert indítana a szóban forgó gyilkosság miatt Tamással, ill. a hozzá tartozókkal szemben, úgy a bíró része nélkül értendő 10 M.-ban marasztaltassék el Tamás ellenében. D. in fe. Ass. virg. glor., a. d. 1329. E.: Dl. 40 558. (Múz. Ta. Horvát István). Hátlapján pecsét nyoma, a bevágásban hártyacsík. R.: Uo., mint E. (írógéppel rögzített, Horvát Istvánra visszamenő latin nyelvű R.) 460. 1329. aug. 15. Visegrád Pál c., országbíró e. János fia: Bokou aug. 8-án (in quind. B. Jacobi ap.) a [pécs-] váradi konvent idézőlevelében (1. 448. szám) foglaltak szerint megjelenve a Nyulak szigeti apácák ellenében előadja, hogy az apácák az őt érvényes oklevelek szerint megillető Caplan birtokából gyermekkora óta kirekesztik, és kárt okozva neki mind mostanáig elveszik jövedelmeit és haszonvételeit. Erre az apácákat az ő ügyvédvalló levelükkel képviselő Tamás testvér kijelenti, hogy Caplan birtok okiratok érvényénél fogva képviseltjei tulajdonába tartozik. Az országbíró kötelezi a feleket, hogy szept. 22-én (in quind. Nat. virg. glor. nunc venturis) mutassák be színe e. a szóban forgó birtokra vonatkozó összes oklevelüket, hogy azok vizsgálata alapján dönthessen az ügyben. D. in Wyssegrad, 8. die termini prenotati, a. d. 1329. E.: Dl. 2557. (MKA. Acta ord. et mon. Poson. 56. 7.) Természetes színű, pajzs alakú zárópecsét nyoma. K.: 461. 1329. aug. 16. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja e. egyik részről a hitvesét, Hylla-t is képviselő Henchmannus fia: Hennyngus, Ó- és Új-Rusunbach-i (de Antiquo et de