Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

Novo Rusunbach) soltész, a másikról a hitvesét, Margitot ugyancsak képviselő Miklós fia: Hylbrandus Új- (de Nouo) Lomnycz-i soltész s mellette a hitvese, Katalin nevében is eljáró Rusunbach-i Salzhoer (dict.) Detricus fia: János - a 2 utóbbi Lubitz-i János fia: Hyllbrandus és annak hitvese, János egykori Gnezd-i soltész leánya: Hylla helyett is - megjelenvén, előbbi kinyilvánítja, hogy teljes ÚjRusunbach-i soltészságát együttesen a meglevő, ill. ezután szabadon létesítendő malom fele részével, (valamint cum prerasiatoriis (?) construendis), nemkülönben 2 szabad telekkel (mansys seu laneis Iiberis), továbbá a kimértet meghaladóan szántott (cum terra super mensuram resulcante) - a németben Vbersar~(Vbersat ?) mondott - földdel, továbbá a census hatodrészével, ill. ama perek ítélkezési jogával, amelyek büntetése a ferto-t nem haladja meg, és ezek bírságjának egész bevételével, míg a ferto-t meghaladó ítéletű pereknél a bírság harmadrészét kitevő részesedéssel, ezenkívül pedig O-Rusunbach-i soltészsága fele részét is, együtt szabad malma felével, szabad telkével (manso seu laneo liberó), a kimértet meghaladóan szántott, a németben Vbersat-nak mondott földdel, a soltészság járadékának (census) fele részével és a bírságbevétellel, végül az összes többi haszonvétellel és tartozékokkal, miként azokat a rájuk vonatkozó privilégium részletezi, szavatosság vállalása mellett örök jogon eladja az említett Miklós fiának: Hylbrandus-nak, Detricus fiának: Jánosnak és János fiának: Hylbrandus-nak, ill. feleségeiknek a tőlük kapott 32 M. garas ellenében. Erről a kápt. függőpecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. D. f. IV. prox. p. fe. Ass. B. virg., a. d. 1329. A. E.: SNA. Szepesi kápt. h. h. lt. Oki. 8. 1. 14. Mise. div. comit. (Df. 263 029.) Alul chirographált oklevél. K.: 462.1329. aug. 17. Péter prépost és a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-monostor konventje a színe elé járult Hudus-i Jakab fiainak: Nagy (Magnus) Jakou~Jako-nak és Chykonak a kérésére és oklevél-bemutatása alapján függőpecsétje alatt átírja [V.] Istvánnak, Mo. (H) ifjabb királyának és erdélyi hercegnek azt az 1268-ban kelt privilégiumát, amely révén a nevezett király a kérelmezők őseit nemességükbe visszahelyezvén a királyi serviens-ek sorába iktatta. D. in oct. B. Laurentii mart., a. d. 1329. E.: -. A Csáky-oklevéltár szerint a Csáky cs.-i levéltár központi részében 2. csomó 2. szám alatt. K.: Csáky 61-62.