Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

Sándor c., [I.] Károly király (H) különleges királyi meghatalmazással eljáró országbírája előtt, továbbá az ugyancsak külön királyi utasítással kijelölt László testvér kalocsai érsek, udvari kancellár, Miklós győri, András erdélyi püspökök, András mr. [székes-]fehérvári prépost, udvari alkancellár, János veszprémi, Miklós erdélyi, András budai, István pécsi prépostok, valamint Fülöp nádor, szepesi és Wyuar-i c., a kunok bírája, Demeter táraokmr., Tamás erdélyi vajda, Zonuk-i és szebeni c., Mikch szlavón bán, Simon székely c. és más nemes bírótársak előtt 1327. máj. l-jén (in oct. B. Georgii mart.) az esztergomi kápt. részéről Theophilus prépost és János mr. honti főesp., a Kyzd-i székelyek részéről pedig Vörös (Rufus) Jakab és Jakab fia: Péter — mint a felek ügyvédjei — megjelennek az erdélyi Feulvynch~Felvynch- Fulvynch-Fulwynch birtok tulajdonáért folytatott perben. A per 1320-ban kezdődött, amikor az Aranas melléki Kyzd-i székelyeket Gyogh-i Péter fia: Gergely királyi ember az erdélyi kápt. tanúságával a királyi különös jelenlét elé idézte az esztergomi kápt. ellenében, ám a pert Lampert mr., akkori országbíró áttéve [Gyula-]Fehérvárra elhalasztotta a király Erdélybe jövetelének 8. napjára. A király, miután 1324-ben a pártütők leverésére Erdélybe ment, az ugyanott meghalt Lampert országbíró után Tamás erdélyi vajdára, Zounuk-i és szebeni c.-re bízta az eljárást. A vajda, mivel a székelyek elmulasztották a megjelenést a király által kitűzött időpontban előtte, újból elhalasztotta a pert, ezután viszont a király azt 1324. máj. 1-jére ismét különös jelenléte elé rendelte. A kitűzött napon újabb 3 év halasztásról született megegyezés. A felek ennek leteltekor jelenve meg Sándor országbíró és bírótársai előtt, Theophilus prépost és János honti főesp. bemutatják [IV.] László király (H) átírásában [II.] András királynak (H) azt az 1219-ben kiadott oklevelét, amely szerint ő János akkori esztergomi érsek és kápt.-ja hű szolgálataiért az esztergomi kanonokoknak adományozta az erdélyi Oronaswynch földet, Neuke akkori erdélyi vajda pedig abba törvényesen beiktatta őket. A székelyeket képviselő Jakab és Péter erre az erdélyi kápt. által átírt formában bemutatják [III.] András király megerősítésébe foglalva [IV.] László királynak azt az 1291-ben [!] kiadott privilégiumát, amelyben az a székelyek földjei között fekvő Fulwynch birtokot nekik adományozta. Az ellentmondó iratokkal kapcsolatos több napi mérlegelés után — egyrészt alapul véve, hogy az esztergomi kápt. oklevele régebbi keletű, 2 király, nevezetesen [IV.] Béla [!] és [IV.] László is megerősítette, továbbá hogy pontos határleírást tartalmaz és királyi ember végezte iktatást említ, másrészt viszont azt látva, hogy a székelyek oklevele jóval újabb kiadású, nincs szó benne királyi ember végezte iktatásról, ugyanakkor szerepel benne a „mások jogainak sérelme nélkül" kitétel, de nem tartalmazza, hogy [III.] András v. [IV.] László királyok valamelyike [II.] András király adományát érvénytelenítve, elvette volna a birtokot az esztergomi kápt.-tól, végezetül megfontolásba véve, hogy a székelyek hosszú ideig nem hozták napvilágra oklevelüket — a bíróság Feulwynch-et az esztergomi kápt.-nak ítéli, megbízva az országbíró emberét, Mark-ot az iktatás elvégzésével, míg a székelyeknek örök hallgatást parancsol és érvényteleníti a részükről bemutatott — és az esetlegesen birtokukban levő, de eltitkolt más — Feulwynch-cel kapcsolatos irato(ka)t (1. 257. szám). Erről az országbíró a maga, valamint bírótársai függőpecsétjeivel megerősített privilégiumot ad ki az esztergomi kápt. számára. D. in Wyssegrad, V. f. prox. an. oct. Penth., a. d. 1327.