Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)
E.: Esztergomi kápt. mit. 66. 1. 5. (Df. 238 226.) Hátoldalán középkori és újkori kezektől származó 3 tárgymegjelölés; Str. szerint 8 függő pecsétjéből 4 elveszett, 4 pedig töredékes. A.: a 366. számú oklevélben. Má.: Esztergomi kápt. mit. 66. 1. 7. (Df. 238 229.) (E.-ről: erdélyi kápt., 16. sz.-i). EmL: a 385., 389. számú oklevelekben. K: Str. III. 110—113. (172. szám) (E.-ről); Székely oki. VIII. 9—14. (7. szám) (Á.-ról). Ford.: Doc. Trans. II. 223—226. (451. szám) (Székely oki. nyomán; román nyelvű). Megj.: II. András király említett oklevelét 1. Reg. Arp. 354. szám, ennek IV. László királytól származó átírását uo. 2721. szám; IV. László királynak a székelyek javára tett adományát uo. 3534., III. András királytól származó átírását pedig uo. 3712. szám, az erdélyi kápt. átírását Str. II. 773. (884. szám). A székelyek IV. László királytól nyert privilégiumának tévesen említett évszámaként (5: 1289. [szept. 18.]) III. Andráskirály megerősítésének évszáma (1291. [márc. 12.]) szerepel. Sándor országbíró ítélethozatalát a 385., 389. számú oklevelek máj. 30-ra datálják. 271. 1327. jún. 4. Balázs mr. Borsod-i c. és a m. 4 szb.-ja emlékezetül adják, hogy Hunt fia: Sándor mr. perét Benedek fiával: Miklós mr.-rel szemben — miután Miklós korábbi parancslevelüknek (1. 265. szám) engedelmeskedve bemutatta előttük azt a királyi levelet, amely felmentést adott számára a Máté idejében elkövetett jogsértések megbüntetésese alól —jún. 25-re (ad 22. diem a data presencium) halasztják, amikor is az ügyben — ha a nádor kimondja majd — végérvényes döntés születik, minthogy Sándor szerint viszont a kereset beterjesztése még abban az időben [— ti. a menlevél kiadása előtt —] megtörtént. D. f. V. prox. p. Penth., a. d. 1327. E.: SA. Levoéa (Lőcse). Andrássy cs.lt. 1. 71. 1. (Df. 265 478.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; időrendi mutatócédulája szerint zárópecsét darabkái. K.: — 272. 1327. jún. 5. A budai kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy eleget téve máj. 21-i parancsának (1. 233. szám) tanúul adta Golsa-i (Á. 4—5.: Galsa) Miklós királyi ember mellé kanonokját, Jakab presbitert, akik máj. 30-án (sabb. prox. p. oct. Asc. d.) elvégezték [a hűtlensége miatt összes fekvő javaitól megfosztott Vrbou-i Márton fia: Mihály tulajdonában volt], Nógrád m.ben az Ipul folyó két partján fekvő Vrbou és Ztraas birtokoknak a hj.-át, és azokat ellentmondás nélkül Tamás erdélyi vajdának iktatták. Vrbou hj.-a: Dé-ről az Ipul folyótól Pothworchgata (Á. 4—5.: Pothuorchgata) végében földjel, berek, kercina fa, hegyoldal közelében út, völgy, hegyen átkelve Kysurbochpatak-hoz (Á. 4.: Kysurbochpotoka, Á. 5.: Kysurboch-