Lukcsics Pál: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeo. XII. (Budapest, 1931.)

193. Í456. Bécs, aug. 8. Várdai István egri prépost, kir. alkancellár leoele Várdai Miklós nagybátyjához, melyben megnyugtatja, hogy a csehek támadása valószínűtlen, ha ez mégis megtörténne, forduljon védelemért Szentmiklósi Pongráchoz. írja továbbá, hogy a királlyal Nándorfehérvár alá megy a törökök ellen és pontos jegyzéket küld azokról az emberekről, akiket magával akar vinni. Ezeket részben Pozsonyba, részben Budára kívánja maga elé küldetni. Végül többek közt kéri, hogy pataki kúriájára stb. legyen gondja nagybátyjának. Magnif'ice domine, fráter noster honorande. Intelleximus singnla, que et literis vestris per magistrum Nicolaum nobis intimastis. Primo respondemus ad ea. ubi dicitis, quod Gyzkram de Brandis unacum Pongracio et ceteris Bohemis provinciám illám devastare niterent. Et sciatis, quod illa non fiunt cum voluntate domini nostri regis, tamen Pongracius de Sancto Nicolao amicus noster est et ubi ipsum requisieritis pro defensione vestra, faciet, scimiis, quod poterit; non tamen propter hoc, ut sepius diximus, defensioni vestre diligenter attendere obmittatis, si periculum vestrum vitare cupitis. Item sciatis a certo, quod serenissimus dominus noster rex ad festum Bartholomei proximum in civitate Posoniensi constituetur cum magna copia hominum armatorum, et inde recta via descendet unacum illis versus castrum Nandoralbensem contra Turcos pro defensione regni sui; et quia nos unacum fratre nostro Aladario ituri sumus cum sua serenitate. ob hoc valde indigemus pluribus servitoribus, qui nobiscum ire debeant, rogamus ergo fraternitatem vestram, ut omnes illos familiares nostros in Registro presentibus incluso cum tot equis, quibus in registro scripti sunt, ad Budám ad nos mittere velitis; significabimus tandem vobis diem. quo Bude constituemur. Volumus enim, ut illi familiares. qui ad nos venient, habeant arma necessaria et super omnia bonos et pingues equos. nec volumus, quod aliquis illorum ad nos sine