W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
élő férfiak örökölték. Ha utóbbiak az elhunyt távoli rokonai voltak, a király igyekezett háramlási jogát érvényesíteni. Az ágak kihalása és a folytonos osztozkodás miatt az egyes családtagok anyagi helyzetét az állandó változás jellemezte, de írásos források hiányában sajnos számításokat sem a birtok nagyságát, sem a jobbágyok létszámát illetően nem tudtam végezni egyik ág esetében sem. A 15. században és a 16. század első felében a legtöbb birtokügylet zálogosítás vagy a családon belüli újraelosztás. A családon belüli sűrű birtokelzálogosítások egyrészt a készpénzhiány és a fokozódó elszegényedés jelei, de jelzik az ősi birtokhoz való ragaszkodást is, hiszen idegennek ritkán vetettek zálogba vagy adtak el belőle. 15 4 Ilyen elidegenítés esetén is igyekeztek elővételi jogot biztosítani a családtagoknak, amit néhányszor szabályos szerződésbe is foglaltak. 15 5 Valószínűleg már 1417-ben Szentgothárdból, Pulyonból és Keszűből adtak el részeket a Györgyfalviaknak, 15 6 de az is megeshetett, hogy utóbbiak leánynegyedként kapták azokat. Kisebb birtokrészeket a Wassok úgy szereztek, hogy a hozzájuk beházasodó leányok is szerény mértékben, de gyarapították a birtokállományt. A már említett Doboka vármegyei Szentandrás faluból, amely az Árpád-korban még a Wass-rokonság kezén lehetett, úgy kaptak részt, hogy Wass Lökös anyja, Wass László felesége Vilkynus comes egyik leszármazottja volt. 15 7 Utóbbi örökségének felosztásáért hosszú per indult az 1380-as évek végétől az arra jogosult famíliák, a Kajlaiak, a Wassok, a somkeréki Erdélyiek, a Mihálcfalviak és az esküllői Ördögök között. 15 8 Ennek lefolyása után kapott részt Wass Lökös a Doboka vármegyei Kajlán, Szentandráson és Csigéren, a Kolozs vármegyei Ercsén és egy besztercei kúriából. 15 9 1444-ben mindez még az ág kezén lehetett, mert akkor Lökös fia: Lökös Tamás tiltakozott az ellen, hogy a somkeréki Erdélyiek használják a Szentandráson és a mellette fekvő Kajlán levő erdejét. 16 0 Tamás magtalan halála után V. László király (14521457) 1456-ban mindkettőt a Tholdalagiaknak adományozta, 16 1 valószínűleg mert nem számított ősi birtoknak. 16 2 15 4 Családon belüli birtokmozgásra példák: WassLtReg 263. sz. (1405. VI. 8.), 275. sz. (1407. III. 20.), 284. (1410. I. 17.), 407. (1430. VII. 18.), 426. (1434. V. 2.), 528. sz. (1505. V. 14.), 561. sz. (1510. VII. 13.), 566. sz. (1511. XI. 10.), 576. sz. (1512. XI. 21.), 584. sz. (1513. IV. 28.) stb.; KmJkv I. 48, 263, 1367, 1666-1668, 1672. sz. II. 3311, 3320, 3323, 3327, 3368-3369, 3398, 3426, 3560, 3651, 3949, 4235-4237. sz. - Birtok átadása idegeneknek: WassLtReg 279. sz. (1408. VII. 27.), de ezt később viszszaváltják: ZsOkl IV. 724. sz. (1413. VI. 8.); WassLtReg 502. sz. (1500. VII. 29.); KmJkv I. 340, 509. sz., II. 3068. sz. 15 5 KmJkv II. 3323. sz. (1505. I. 1.); KmJkv II. 3327. sz. (1505. I. 24.) 15 6 Ekkor Lökös fia Antal még csak tiltakozott az elidegenítés ellen (WassLtReg 335. sz., 1417. II. 2.), de valószínűleg erre mégis sor került, mert 1427-ben Györgyfalvi Péter és Imre pulyoni officiálisát említik (WassLtReg 375. sz., 1427. I. 18.), kettőjüknek 1428-ban Szentgothárdon (WassLtReg 389. sz., 1428. XI. 6.), később mindhárom birtokban részük volt (WassLtReg 433. sz., 1444. III. 9. és DL 26886, 1447. I. 28). Ugyancsak ők értendők a pannonhalmi konvent 1437. II. 3-i oklevelében szereplő Györgyfalvi „Wass dicti" Péteren és Imrén, akiket anyjuk után illethettek (tévesen) a Wass névvel (DL 88113). 15 7 WassLtReg 239. sz. (1399. I. 23.) 15 8 WassLtReg 218. sz. (1393. IX. 15.), 239. sz. (1399. I. 23.) 15 9 Teleki I. 242-248 (1394. VII. 12.); WassLtReg 232. sz. (1398. X. 22.), 239. sz. (1399. I. 23.) 16 0 WassLtReg 431. sz. (1444. I. 28.) Az eltiltottak azonosítására lásd Engel: Genealógia Becsegergely nem, Erdélyi (somkeréki) család. 16 1 DL 27481. (1456. III. 23.) Az adatot Rácz Györgynek köszönöm. Vö. Szabó Károly: Jelentés a nagy-ercsei gróf Toldalagi család radnótfáji levéltáráról. Sz XXI(1887). Pótfüzet 80. - Lökös leá-
