W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

A 15. században a családnak nem sikerült újabb birtokokat szereznie, sőt a meglévőket is szüntelenül apasztotta a leánynegyedek kiadása. Az elvi rendelkezés értelmében a leánynegyedet ugyan pénzben kellett volna teljesíteni, de gyakorlatban ezt legtöbbször mégis birtokban adták ki

16

3 (nem feltétlenül azért, mert nem rendelkeztek elég készpénzzel), és ezt a házasságból született gyermekek örökölték is. Beházasodás útján tehát mások is szereztek részt a Wass család ősi birtokaiból, ám a folyamat csak ritkán követhető nyomon. A végeredmény azonban mindig a család birtokállományának apadása volt. Például a 15. század vége felé Iklódi Domokos leányai - Márta és Margit - anyjuk, Wass Magdolna

164 után szereztek részt Szentegyeden, Pulyonban, Nyíresen és Ivánkatelkén.

16

5 Ezt később elcserélték Wass Domokos szilvási birtokrészének felével, amit majd Iklódi Margit derzsi Petki Györgynek idegenített el.

16

6 (Ehhez hasonlóan játszódhatott le más családok birtokszerzése is; Szentegyeden például birtokos még a Valkai,

16

7 a Székely,

16

8 a Botos

16

9 és Keresztes család.)

17

0 Ugyanígy Szentiván is jórészt kikerült a Wassok tulajdonából, és a 16. század végére fiskális birtokká vált.

17

1 A birtokok az öröklési rend miatt egyre fogyatkoztak, de azokra olykor mások is szemet vetettek. 1426-ban Zsigmond király az erdélyi káptalanhoz intézett mandátumában megparancsolta, hogy Thorotzkay Miklós fiát: Lászlót, Somkeréki Miklós feleségét, Zsófiát, Gerendi László fiait, Jánost és Pétert vezesse be Cege, Szentegyed, Pulyon, Szentiván, Szentgotthárd, Szilvás, Nyíres és Mohaly részbirtokokba (!). Sajnos az oklevél nem árulja el, hogy a fenti nemesek milyen jogon tartottak igényt mindezekre a jószágokra, de az iktatásra valószínűleg soha nem került sor, mert nincs adat a felsoroltak későbbi birtoklására, és ennek az ügynek részleteit egyelőre teljes homály fedi.

17

2 Az sem segíti a tisztábban látást, hogy az itt említett Thorotzkay Lászlóról tudjuk, néhány évvel korábban, 1419-ben azt állította, hogy Mohaly birtok a sajátja, ugyanakkor tiltakozott az ellen, hogy szentiváni Wass Mihály magának kérte ezt a királytól.

17

3 nyának, Veronikának (szentegyedi Székely Andrásnénak) még 1485-ben is lehetett Szentandráson része, mert akkor adta el azt Valkai Jánosnak és Székely Lőrincnek (Kádár-Tagányi VI. 32). 16

2 Lökös Tamás örökjogú, tehát apai birtokai viszont öröklődtek a Wass családon belül, így pl. a szilvási rész (DL 27691, 1465. I. 31., a kolozsmonostori konvent 1464. X. 15-i oklevelének hátlapjára írt rájegyzés. Rácz György regesztája). 16

3 Banyó Péter: Birtoköröklés és leánynegyed. Kísérlet egy középkori jogintézmény értelmezéséhez. Aetas 2000/3. sz. 76-91; Uő: Válasz Homoki Nagy Mária bírálatára. Aetas 2001/3-4. sz. 308, 310. 16

4 KmJkv II. 2876. sz. (1493. VII. 4.) 16

5 KmJkv I. 1775. sz. (1476. XII. 18.) 16

6 KmJkv II. 2876. sz. (1493. VI. 4.) Petki György felesége, Erzsébet ugyan birtokolt Pulyonban és Szentegyeden, és lehet, hogy valóban Wass leány volt, miként Backamadarasi Kis Bálint állítja. Annyi bizonyos, hogy anyjától, Kendi Gálnétól örökölte a két birtokrészt. - Lásd Kis Bálint: A Petki család. Turul XIII(1895). 99; KmJkv II. 3125, 4257. sz. 16

7 KmJkv I. 2430. sz. (1438. II. 26.) 16

8 KmJkv I. 571. sz. (1446. V. 1.) 16

9 WassLtReg 439. sz. (1448. VIII. 13.); KmJkv I. 536. sz. (444. XI. 25. u.) 17

0 KmJkv I. 707. sz. (1449. VI. 9.) 17

1 WassLtReg 1592: XXII/9; 1630: XXII/14. 17

2 Erdélyi káptalan magánlevéltára (a Batthyaneum őrizetében Gyulafehérvárt), 1426. XII. 5. (DF 277466); az oklevél csonka regesztája: Beke Antal: Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvárt. TTár 1890. 137. (258. sz.) 17

3 WassLtReg 351. sz. (1419. V. 12.) A Thorotzkay család levéltárában nincs adat mohalyi bir-