Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

nagyra törő lélek, dicsvágy, lelkesülés, kitartás, vitézség, fényes család, számos rokonság, nagyterjedelmü birtokok. Voltak kívüle mások az oligarchák sorában, kiknek szintén részök volt e tulajdonokban; de három pontban senki az országban a versenyt ki nem állhatta vele, úgymint: a népszerűségben, melylyel a közép és alsóbb nemes és néposztályoknál bírt; abban, hogy a Kárpátoktól a Dunáig, és még azon túl is, mintegy harmincz vár uralta őt; végre, hogy fejedelemhez illő hadi erővel rendelkezett. 1 III. ExDRÉ-nek ö volt egyik leghasznosabb híve; hűségét a király azzal jutalmazta, hogy az 1296-ik év másik felében nádornak tette. MÁTYUS már ekkor adta jeleit annak, hogy ő sem különb a többi rakonczátlan és haszonleső oligarchánál. A király levele, melyben meghatalmazza a Forgáchok őseit, hogy MÁTYUS javait égessék, pusztítsák, s e miatt semmi bíróság el ne ítélje őket; MÁTYUS-nak, mint az ország egyik legfőbb bírájának eljárása a Divély-féle pörben; a korosiak ellen elkövetett hatalmaskodása, és a fosztogatások, melyeket a szent-mártoni apátság jószágain a NÉMET-UJVÁRI grófokkal együtt elkövetett:

2 megerősítik a vele egykorúak ítéletét felőle, s ama főpapok és főurak nyilatkozatát, kik őt GENTILIS előtt állhatlan, hitszegő embernek jellemezték, ki előtt az eskü sem szent. III. ENDRE halálával, midőn az uj király választása került napi rendre, a VENCZEL-pártnak TRENCSÉNYI CSÁKI MÁTYUS volt egyik főoszlopa. Vele tartott ekkor az ország éjszakkeleti részei leghatalmasabb embere, AMADÉ nádor az Abák nemzetségéből s a magyar püspöki kar többsége. Palacky Ferencz, a jeles cseh történetíró azon állítása, hogy MÁTYUS VENCZEL-Í hütelenül elhagyta és a KÁROLY pártjára ment át, a mennyiben e tétel utóbbi részét illeti, alaptalan. Láttuk, mikor szegődött MÁTYUS GENTILIS közreműködésével az Anjoukhoz. Ellenben, hogy nagyon támogatta volna VENCZEL-Í, kitől adományul kapta Nyitrát, Trencsényt és Bajmóczot, arról VENCZEL uralkodásának szégyenletes vége nem épen tesz tanúságot; valaminthogy kétséget nem szenved az sem, hogy MÁTYUS nádor is, és pedig első sorban csatlakozott azon sereghez, mely a cseh királyt, a korona elrablóját, az ország pusztításaért saját birodalmában megtámadta. * Hogy MÁTYUS sem ekkor, sem Esztergám ostromlásakor még nem szegődött volt az ifjú KÁR0LY-R0BERT-hez, ép úgy mint OTTÓ-hoz sem, azt 1 BOTKA idézett értekezése 21. 1. 2 BOTKA idéz. értekezése, 28. és köv. 11. és Árpádházi új Okmánytár, X, 172. sz. ? FEJÉR, Cod. diplom. VIII. I, 343: «Carolus — — — cum aliis regni fidelibus et prascipue Mattheo Palatino ... in regnum Bohemiae cum exercitu profecti fuissemus.»