Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

történetírónk, Botka Tivadar kimutatja, azonképen igen valószínűnek állítja elénk, hogy ugyanő a magyar trónra jelöltül az uj osztrák dynasztia egyik tagját, Rudolfot, Albert császár fiát szemelte ki. Az adatokhoz, melyekre Botka támaszkodik e fölvétel megállapításánál, talán hozzá lehetne adnunk KÁROLY-ROBERT adománylevelét GESZTI BENEDEK számára, melyben ennek érdemeül tünteti föl követségi útját Ausztriába. «Mikor — úgymond a király — némely hűtlenek és zendülők felségünk ellen föllázadván, királyi székünkről bennünket letaszítani törekvének, és mi nem látók se módját, sem útját, miképen szálljunk szembe velők; hü főpapjaink és főuraink tanácsára kedves nagybátyánkhoz, ALBERT római császárhoz fordulánk, és hozzá küldök GESZTI BENEDEK-CÍ, Bodó gróf fiát, ki ügyesen tárgyalván nagybátyánkkal, elérte, hogy ama lázadók hűségünkre tértek.»

1 CSÁKI MÁTYUS ezután viselt dolgainak classicus kútforrása a GENTILIS bibornok kiközösítő levele. A fontos okmány Pozsonyban, 1311. július 6-án kelt. Megkapó vonásokban festi GENTILIS Magyarország állapotát. Míg a régibb királyok alatt dicső szabadságának, fényes nemességének, igaz hitének, mindenben való bőségének és lakosai sokaságának örvende: most a szolgaság nyomorába, jogellenes nemtelenségbe lehanyatlott, népében és vagyonában kiszámíthatlan kárt szenvedett. Benső, mély fájdalmat és szánalmat érzett e fölött, és kiirthatlanul a szívébe vette, hogy vagy kiírtja a magyar nép közt terjengő viszályt, vagy elemészti annak nemző szülőjét, a főurak és országnagyok zsarnokságát. Mert ez az oka, — szerinte — hogy a király s az összes magyar nemzet állapota elgyarlódott, az igaz hit kiveszett, az egyház szabadsága eléktelenedett. Szívébe vette, hogy kiszabadítja az országot a főurak és nemesek torkából, kik meghízván az ország zsírján, megvastagodván az ő igazain, sarkukat emelték az Úr ellen. Sokat gondolkozott arról, miként jöjjön az elnyomottak segélyére, kiket, mint hajdan Izrael népét Pharao keménysége, csakúgy elnyűtt a zsarnokság szokatlan nyomása, mely alatt fájdalmasan sóhajtoznak? miként nyerje vissza első sorban a királyi fenség hatalmát, aztán pedig miként vessék le alattvalói a hatalmaskodók terhes igáját, hogy mint a szabadság fiai fölkelhessenek, és minden rendnek, néposztálynak az azt megillető régi joga visszaadassék ? Azután elbeszéli a bibornok, mint jött azon gondolatra, hogy keres valakit, ki őt szándéka kivitelében segíti, mi iránt a főpapokkal és főurakkal hosszasabban tanakodék. Végre ő maga volt, ki fölemlíté MÁTYUS nevét, 1 Anjoukori Okmánytár, I, 74. szám.