Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

r - .«•- - • —•—-—— " • - • • több új oklevél látott világot más gyűjteményekben, valamint elnézésből is elmaradt egypár. Ezeket a Pótlékban közöljük. A Pótlék befejezése után újabb revisio alá vétetvén az anyag, ismét előkerült néhány olyan oklevél, a melyeket a munka czélja szempontjából okvetlenül fel kellett még vennünk s így az egy második függelékbe került. A pontos név- és tárgymutató csak az eredetileg felvett 513, illetőleg a Pótlékkal együtt 521 számra vonatkozik, míg a Függelékben közlöttek név- és tárgymutatóját e Függelék után foglaljuk össze röviden. Ez az egyenetlenség mindenesetre hiba, de azon dilemma előtt állottunk, vájjon tudva hagyjunk-e el oly számokat, a melyek okvetlenül a tárgyhoz tartoznak, csak azért, hogy a munka egyenletes legyen, — vagy pedig megvallván és megmagyarázván az egyenetlenség okait, felvegyük ez adatokat. Azt hiszszük, hogy az utóbbi móddal jobb szolgálatot tettünk. Okleveles publicatióknál régóta túlestünk azon a hiedelmen, hogy sikerül oly oklevéltárat nyujtanunk, a mely teljesnek mondható. A fő az, hogy lelkiismeretesen átvegyük az irodalmat és azt kritice feldolgozzuk. Ez legjobb tehetségünk szerint megtörtént. Azután pragmatice végig vettük a hozzáférhető oklevélgyűjteményeket. Vájjon melyik avatott történetbúvár fogja állíthatni, hogy felvett tárgyára vonatkozólag egyebütt már nincs anyag ? Még a legrendezettebb levéltárakban is akadnak úgynevezett „leletek" és igen gyakran megesik, hogy a legszorgosabb kutatás, a legszélesebb körű nyomozás daczára is éppen azokat a gyűjteményeket kerüli el a kutató figyelme, a melyekben esetleg igen fontos adalékokat találhat. De az ilyen egy czélra gyűjtött oklevelek publicálásánál csakis a lehető teljesség képezheti a főczélt. Az utánunk következő nemzedék, a mely bizonyára intensivebben fog kutatni, mint mi, meg fogja rostálni a mi működésünket és már az is kellő jutalom, ha constatálni fogja, hogy a mai színvonalhoz képest tehetségünkhöz mérve megtettünk mindent, a mi módunkban állt. Nem véltünk felesleges munkát végezni, midőn a Függelék első részében a mácsói bánok névsorát közöltük. Pesty Frigyes volt az első, a ki a Századok 1875. évfolyaIV*