Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

mában összeállította a mácsói bánok lajstromát, akkori publicált és általa felkutatott levéltári anyag alapján. Mi újból átvettük az azóta megjelent anyagot, kritice megrostáltunk mindent és adjuk a máig közzétett anyag teljességéhez képest a névsort. Akadémiai kiadványaink sorában helyet szorítottunk mindig a topographiai adatok szemléltető feltüntetésének. Ennél az oklevéltárnál is összeállítottuk a kötetben előforduló és a mai és régi térképek nyomán megállapítható helyneveket a mácsói bánságban. Azonfelül még a mellékelt térképvázlat feltünteti a többi helynevet is, melyek a mai Szerbiában feküsznek és az oklevéltárban említve vannak. E térképvázlat természetesen nem tarthat igényt a teljességre. Mozaik az csupán, a mely megkönnyíti a feldolgozó munkáját. A mácsói bánság határait már csak azért sem lehet megállapítani pontosan, mert azok majdnem mindig változtak. Talán 30 térképet is kellene adnunk, hogyha a mácsói bánság területét az eg\^es időszakokban fel akarnók tüntetni. De még akkor sem volna bizonyos a határ. Az impressio határoz itt: esetleg itt ment a határ — mondhatjuk hypothetice. Vagy ha nagyobb bizonyossággal akarunk beszélni, feltételezzük határozottan, hogy itt ment a határ. De biztosat csak egyes pontokra nézve lehet állítani és azt is csak ebben vagy abban az időben. Mindamellett azt hiszszük, hogy leköteleztük kutatóinkat e kis vállalattal is, mert rendkívül sok fáradsággal és combinatióval lehet csak az egyes helyneveket megállapítani. Azt hiszszük, hogy a mit megállapítottunk, az biztosan megállhat. De ha mégis tévedés volna benne, az vessen ránk legelőször követ, a ki a középkori helynevek vagy földrajzi helyek megállapításánál sohasem tévedett. A munkálat főérdeme e részben Hodinka Antal dr. szerkesztőtársunkat a Horvát Véghelyek Oklevéltáránál illeti meg, a kinek e helyen köszönetet mondunk. Ugyancsak köszönettel tartozunk Stifflay Milán dr.-nak (M. N. Múzeum) számos útbaigazításáért. A relatív teljesség okából és tekintve a délszláv ép pecsétek ritkaságát, ide mellékeljük Lázárevics István és Brankovics György pecsétjeit, leírásukkal egyetemben.