Ifjabb Kubínyi Ferencz: Árpádkori oklevelek 1095–1301. Pest, 1867.

„elvonva attól, hogy a kritikai szigor és pontosság azon „mérve, mely kívántatik, csak eszmény, melyhez közeledni ugyan, de melyet tökéletesen létesíteni lehetetlen ; „ne felejtkezzünk meg arról, hogy szigor és pontosság itt „csak eszközök, melyek tehát aczéláltal, melynek elérése „végett alkalmaztatnak, nyerik valódi jelentőségöket. A „feladat gyakorlati kivihetösége, azaz maga a lehetőség „gyakran sokkal szűkebb határt jelöl ki, s a kritika „kívánalmainak eleget teszünk, ha a történeti kútfők „szövegét lehetőleg híven és a maga eredeti tisztaságában „előállítjuk. „Itt tehát egyedül eredeti szövegről és annak eredeti „tisztaságáról lehet szó; azaz hogy tudjuk, mit mondani „vagy tudtál adni a kútfő írójának, különösen pedig az „okmány szerzőjének volt szándoka. Magának az eredeti „kiadványnak használása nem tartozik a tárgy lényegéhez ; s valamint a classicai irodalom dolgában igen szegények volnánk, ha kizárólag csak azon müveket akar„nók használni, melyek kiadásai a szerző kéziratának „alapján történhetnek ; úgy csaknem ugyanazt kell mondanunk a történeti kútfőkről, s névszerint az okmányokról is" — alább ismét (XVIII. 1.): „ha azonban a kiadás a tisztán diplomaticain kívül történeti érdekből is indúl ki, eredetieken kivül másnemű „okmányok is felveendők abba, s a graphicai felfogás „szük láthatára e feladatnak meg nem felel többé" — (XIX. 1.): „ha a tulajdonképeni történeti érdek a főfeladat; ha nem „csak okmányokat kiadni, hanem azok által a történetet „is lehetőleg részletesen és kimerítőleg felvilágosítani „közvetlen czélunk ; ha p. 0. e tekintetben valamely „ország, tartomány, város, vidék, nemzet, népség, nemzetség stb. történetére vonatkozó, minden meglevő „okmányokat, bárminemüek legyenek is azok, és akárhol „találhatók, akarunk egybefoglalva közzé tenni, felada-