Ifjabb Kubínyi Ferencz: Árpádkori oklevelek 1095–1301. Pest, 1867.

„tunk más színben mutatkozik. Válogatásnak a kiadandó „okmányok különbfele nemo közt helyt engedni már „nem lehet: s miután a kiadásra rendelt gyűjtemények „álláspontja meghatároztatott, ennek alapján kell készíteni az általános tervet, és a közzététel czéljához képest „minden okmányok és okmányi adatok egybefoglalandók, „melyek ezen álláspontnak megfelelnek, akár eredeti tor„mában, akár csak másolatban vannak meg; akár kiadattak már nyomtatásban, akár nem. Magától értetik „ugyan, hogy az okmányok szövegének hűségéről és „tisztaságáról gondoskodni itt is szükséges; de a kritika „nem a graphicai, nem a diplomaticai, hanem a szoros „értelemben történelmi szempontot követi sinormértékül; „a graphicai és diplomaticai szabályokat tehát nem töb„bé czélnak, hanem csak eszköznek tekinti." Történetírási szempontból magának a kútfő eredeti példányának használása föltétlenül nem szükséges, ha t. i. a szöveg hű másolatát vagy kiadását bírjuk, s ezen esetben az eredetinek szemügyre-vétele legföljebb akkor lesz kívánatossá, ha annak valóságos, és többé kevésbbé hiteles voltáról kívánunk magunknak biztos tudomást szerezni. De másként van a kútfő-kiadással. Itt kétségkivül meg kell különböztetnünk a graphicai szempontot a történelmitől, mely szerint az elsőből indúlva ki, valamely oklevél a diplomaticai tanulmányok könnyebbítéseül hű hasonmásban tétetik közzé, hogy a szemlélő nem csak a béltartalomról, de egyszersmind a betűk és az írás külső alakjáról és sajátságairól is szerezhessen magának fogalmat, míg ellenben a történelmi szempont a szöveg értelmének teljes visszaadásával megelégszik. De ha a töténelmi kútfők szövegét híven és a maga eredeti tisztaságában előállítani, s annak nyilvánossá-té-