Jakó Zsigmond–Valentiny Antal: A torockószent-györgyi Thorotzkay család levéltára. (Kolozsvár, 1944. Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltára. 1.)

feldúlták, hogy a birtokaikra 1516-ban újadományt kérő Thorotzkayak csak pecséttöredékeket és oklevéldarabkákat tudtak a király előtt jogaik igazolására bemutatni (49. sz.). Következő adatunk 1578ból való. A családi levelek egy része ekkor iklódi Tholdalagi Ferenc őrizetében volt (VII. 3., 4.). A XVIII. század elején a levéltár egy ideig a kolozsvári jezsuiták gondviselése alatt állott. Innen 1733. február 1-én vette magához Thorotzkay Boldizsár.

1 Ekkor a leveleket, minden jel szerint, egy darabig a báróságot szerzett Thorotzkay János, a család legtekintélyesebb tagja, a família közös ügyeinek intézője őrizte Torockószentgyörgyön. Bár a családnak a bányászat miatt a kamarával, a lázongó torockói jobbágyokkal és a különböző rokonokkal folyó birtokperek miatt jogai igazolásához irataira nagy szüksége lehetett, ezek rendezésére csak 1758-ban került sor. E munkát nagyajtai Csiki István procurator végezte el. Amennyire a később ismét szétbomlott levéltár ide került darabjain található jelzetek alapján megállapítható!, Csiki a leveleket betűkkel jelzett fasciculusokba rakta és numerizálta. Csoportosítása az akkori gyakorlatnak megfelelően nem volt szigorúan elhatárolt. Például a sub B. jelzetű csomóban Hosszúaszói Erzsébet osztályos-perének iratai mellett különféle csereszerződések is voltak. A sub D. jelzet alatt többek között a Szüvássy-per aktáiból és az aranyosszékiekkel való határper irataiból találunk egyes darabokat. A rendezett levéltárrész meglehetősen terjedelmes lehetett, mert a fasciculusok jelzésére az ABC betűi nem voltak elegendők, hanem kettős betűket is kellett alkalmaznia (pl. fasc. sub FF.). A Csiki-féle rendezés azonban a családban dúló egyenetlenségnek hamarosan áldozatául esett. A famíliának ugyanis ekkor már nemesi, bárói és grófi ága volt,

2 s ezek szétváló érdekei vezethettek a levéltár felosztására.

3 Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárába 1 „Apám Uram... Parantsolatyából a Leveles Ládát Fráter György Uram... keze alól kivettem.. .

;

< (Országos Levéltár. Erd. fisc. lvt. XXII. szekr. Fasc. 13. L.) 2 A báróságot Thorotzkay János 1733. jún. 1-én, az erdélyi grófságot 1757. szept. 19-én, a magyarországit pedig 1786. nov. 10-én Thorotzkay Zsigmond nyerte adományul. 3 Az Erdélyi Nemzeti Múzeum őrizetében lévő törzslevéltárat kiegészítő szétszóródott levéltárrészek közül néhánynak sikerült nyomára akadni. Ezek között legterjedelmesebb és a törzslevéltárhoz legszorosabban kapcsolódik az Országos Levéltár erdélyi osztályán őrzött volt marosvásárhelyi táblai levéltár letéteményi osztályának 79—84. számú csomóit megtöltő iratanyag. A két ládányi iratanyag idekerülésére vonatkozólag a táblai levéltár iratai nem nyújtanak felvilágosítást. Magyarosi Szőke Márton táblai levéltáros 1847. október 17-én kelt jelentésében ez a két láda a legkorábbi letétek között szerepel. Bár Jakab Eleknek mult század végén készített átadási jegyzőkönyve szerint e ládák 1812-ben már a levéltárban voltak, valószínűbb, hogy azokat a tábla br. Thorotzkay Józsefnek 1815-ben történt gyermektelen elhalálozása után vette őrizetébe. Anyaga ugyanis kétségtelenné teszi, hogy ezek az irományok 1811-ben még Thorotzkay Józsefnél voltak. E töredék legrégibb darabjai Thorotzkay István generális és felesége, Kapy Borbála, személyével állanak összefüggésben és a XVII—XVIII. század fordulóján keltek. Zöme azonban a báróságot szerző Thorotzkay Jánosra és unokáira, II. Jánosra s