Jakó Zsigmond–Valentiny Antal: A torockószent-györgyi Thorotzkay család levéltára. (Kolozsvár, 1944. Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltára. 1.)

került Thorotzkay-levéltár a család középkori oklevelein kívül főleg a XVI. századra tartalmaz gazdag anyagot, és a család törzslevéltárának tekinthető. XVII. századi darabjai legnagyobbrészt Thorotzkay László és felesége Tholdalagi Zsuzsánna birtoklásával kapcsolatosak. Egészen jelentéktelen XVIII. századi anyaga a családot közösen érdeklő bányaügyekre és a torockóiak lázongására vonatkozik, s csak azért látszik a bárói ággal kapcsolatosnak, mert ebben az időben ezeket az ügyeket báró Thorotzkay János intézte. Mivel a levéltárnak XIX. századi darabjai éppen úgy nincsenek, mint ahogyan missilisei is teljességgel hiányoznak, rendkívül erős selejtezésen kellett keresztülmennie. Mai rendjét Thorotzkay Sándor alakította ki 1890-ben. Ő az összekeveredett és a Csiki-féle rendezésből jórészükben kimaradt iratokat tartalmuk szerint csoportosítva teljesen újra jelzetelte, az okleveleket regesztázta, s az így áttekinthetővé tett anyaghoz lajstromot is készített. Gondosságának köszönhető, hogy családjának sokat hányódott irataiból a pusztulást legalább ennyi elkerülte és ezek az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárába örök letétként történt elhelyezés által négy évtizede a magyar tudomány rendelkezésére állanak. A Thorotzkay-levéltár azonban már e letétbehelyezés előtt sem volt ismeretlen a kutatók előtt. Thorotzkay Sándor a családi levelesládát előbb Kolozsvárt, majd torockószentgyörgyi udvarházában őrizte, s a tudományos kutatás előtt sohasem zárta el. Többek között kutatott benne és középkori anyagából többet közölt Szabó Károly, Szádeczky Lajos, Zimmermann Ferenc. Letétbehelyezése óta Borbély István használta Torcckó története megírásához. Istvánra, valamint a fentebb emlegetett Józsefre vonatkozik. Becsesebb darabjai a különféle országgyűlési iratokon, kancelláriai utasításokon, az itteni úriszéken tárgyalt aktákon kívül a torockói bányászattal és a torockói jobbágyoknak földesuraik elleni perével kapcsolatosak. Ebbe az anyagba nem illeszkedik szervesen bele Thorotzkay Ferencnek és családjának a ferencesek harmadik rendjébe történt felvételéről szóló, Váradon 1516-ban kelt oklevél, valamint a kolozsvári jezsuita akadémia hallgatóinak 1703—72. évi anyakönyve. A mai kolozsvári tudományegyetem elődjének tekinthető főiskola életének ez a fontos forrása mindennél jobban bizonyítja a jezsuita iskolázás döntő szerepét az erdélyi románság öntudatosításában. Kisebb terjedelmű, de a XVI. századig visszanyúló kiegészítést tartalmaz a Bánffy családnak az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában őrzött nemzetségi levéltára (54. fasc.). Ezek az iratok a korábban említett Thorotzkay László és Tholdalagi Zsuzsánna unokája, Ágnes, és gr. Bánffy György házassága révén kerültek át ide a XVIII. század második negyedében. Kelemen Lajos szíves közlése szerint a grófi ág XVIII. századi iratanyagának töredékei többszörös összeházasodás révén a gr. Teleki család marosvásárhelyi, jelenleg az Országos Levéltárban őrzött levéltárában találhatók. Kisebb-nagyobb részek vannak még az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában őrzött egyéb családi levéltárakban is. Ezek között értékre és számra nézve kiemelkedőbb a Torma-levéltárban lévő Thorotzkay-anyag. A családi levéltárból teljesen hiányzó missiliseket némileg pótolja a gr. Teleki családnak az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában elhelyezett kendilónai levéltárában található, gazdagnak mondható Thorotzkay-levelezés.