Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. (Selmeczbánya, Pozsony, Beszterczebánya, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Körmöczbánya városok levéltáraiból.) (Budapest, 1885.)
állapotukról, s az ezekben időnkónt beállott változásokról; megismertetnek egyszersmind a lakosok foglalkozásával, mi által az egyes iparágak virágzására vonhatunk következtetést, s esetleg nemzetiségével is; — úgy, liogy a városban lakozott elemekről meglehetős tiszta képet szerezhetünk. Az adókból befolyó pénzeket a város saját szükségleteinek fedezésére fordítá, mit az bizonyít, hogy az adólajstromok után rögtön a beszedett pénzekből födözött kiadások részletezése következik, így az 1364., 1365. éveknél stb. Később a kiadásokról úgy látszik külön jegyzéket vezettek, mert ezek 1366-tól kezdve csak egyszer — 1373-ban — részleteztetnek. Sajnos, hogy e jegyzék, melyben a kiadások felsoroltattak, nem maradt reánk. Az utolsó adólajstrom 1388-ból való; de már ezt megelőzőleg is, 1370—1372., 1375—1377., 1382. évekből teljesen hiányzik az adózó polgárok öszszeirása; s e helyett csak a bírónak végszámadása a befolyt adókról s a tanuk sora, kiknek jelenlétében az történt, van följegyezve. Némely évről pedig teljesen hiányzanak az adatok, miből vagy a jegyzék rendetlen vezetésére vagy egy másiknak is létezésére következtethetünk. A legutolsó évek (1390—1408) feljegyzései szintén csak a végső leszámolást tartalmazzák. A számadásszerü tételek ezzel megszűnnek, s a füzetben 1426-ig csak töredékes, jogi cselekvényről szóló feljegyzéseket találunk; ezért a számadások sorozatát az 1408-ik évnél meg kellett szakítani. Selmeczbányának későbbi — bár szintén nem összefüggő — számadás-töredékei a XV. század közepéről ós második feléből valók; s így azokat e kötet nem ölelhette magába. II. Pozsony. A felsoroltaktól egészen eltérő természetűek e város számadáskönyvei. bár ezek is összefüggéstelen feljegyzésekkel kezdődnek. A város 1364-ben úgy látszik elhatározta, hogy jövedelmeiről, kötelezettségeiről és kiadásairól rendszeres könyvet fog vezetni. A könyv bevezetóseül fel is jegyezték abba, kétségtelenül evidentiában tartás czéljából, azt, hogy mit tartozik a város a királynak, királynőnek, a király udvarmesterének, a tárnokmesternek, a pozsonyi ispánnak, a király ajtónállóinak és szakácsainak uj évi ajándékúl (dy icud, buda) adni. 1364-ben csakugyan föl is jegyeztek abba néhány számadástételt; de képzelhetlen, hogy oly nagy városnak, mint Pozsony, e néhány tétel képezte «volna egész évi kiadását. Úgy látszik, a pontosan és elég díszesen kezdett könyv folytatásába csakhamar beleúntak, mert 1364. után csak 1373-ból találunk néhány, és 1374-ből egyetlen egy kiadástételt abban feljegyezve. (L. a pozsonyi számadások köztl.sz.) A könyv többi tartalmát egészen más természetű dolgok alkotják, mint ez alább a 39. lapon részletezve van. Csak később, 1410-ben, kezdték a könyvet ismét számadások czéljaira felhasználni, de ezeket nem részletezték többé abban, hanem miként a selmeczbányaiak, a végleges leszámolások eredményét, úgy a jövedelmek, mint a kiadások összegéről tüntették föl benne. A részletezésre külön kisebb jegyzékek szolgáltak. Három e külön vezetett jegyzékekből reánk maradt; mindhárom a XV-ik század második évtizedéből való, s tartalmukra nézve rokonok egymással. A város előkelő vendégeinek megvendégelési költségeiről szólnak.
