Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. (Selmeczbánya, Pozsony, Beszterczebánya, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Körmöczbánya városok levéltáraiból.) (Budapest, 1885.)

1410. május "28-án érkezett Zsigmond király Pozsonyba, három nappal később, 31-én, Ernő osztrák herczeg, a kettő előtt érkezett az udvari személyzet több tagja. Ezek mind a város költségén éltek napokig; úgy, hogy a megvendégelésre szükséges igen tekintélyes költségeket a város részben a gazdagabb polgároktól szedte be, részben pedig előlegezteté. Az élelmezésről igen pontos jegyzéket vezettek, följegyezve abban minden nap szükségletét; úgy hogv e nagybecsű feljegyzések világos tükrét nyújtják annak, miként élt a király és kisérete ötödfól száz évvel ezelőtt. (L. a 2. és 3. számot.) Néhány évvel utóbb, 1419-ben, ismét része volt Pozsonynak a király megvendégelósében. kivel egyidejűleg a passaui püspök is vendége volt a városnak. Az ekkor szükségelt élelmi szerekről vezetett terjedelmes jegyzék (1. 4. sz.) érdekességre nézve versenyez az előbbivel, bár a tekintetben, hogy az árakat ritkábban teszi ki. az előbbi mögött áll. Az ezen jegyzékekben foglalt kiadásokról szóló végleges leszámolást az 1. szám alatt ismertetett könyvbe jegyezték, egyéb, szintén nem részletezett jövedelmek s kiadások leszámolásával egyetemben. (L. 5. sz.) E tételek fogalmat adnak arról, mily rendesen vitték Pozsonyban a pénzügyeket, s mennyire volt a városnak szüksége, hogy magának a városok sorában előkelő helyet biztosítson. Miként a vendégelési költségekről, úgy a többi kiadásokról is kellett részletes jegyzéknek léteznie, s a végső leszámolások nem egy helye sejteti ezt velünk; de ezek — mikor már a számadás helyben hagyatott, s így a számadóra nézve a kiadások jegyzéke becsét veszté, — vagy megsemmisíttettek, vagy mint nem értékes dolgok, elkallódtak a művelődés-történelem nagy kárára. Ennyi emlék maradt reánk Pozsonyban az 1434. évet megelőzőleg, mikor a számadáskönyvek rendszeres vezetése megkezdődik; itt meg kellett szakítani a sorozatot, mert 1434-től kezdve a számadás-könyvek oly terjedelműek és — csekély hézagokkal — összefüggők, úgy, hogy közlésük külön kiadványnak képezheti feladatát. Mennyi érdekes és még kellőleg ki nem aknázott anyagot rejtenek ezek magukban, erre nézve Rakovszky Istvánnak a »Pressburger Zeitung« 1876. és következő évfolyamaiban közzétett czikk-sorozatára hivatkozhatunk. III. Beszterczebánya. E város régi számadás-könyvével, mely korra nézve harmadik helyen áll, mostohán bánt el az 1500-iki nagy tüzvése; a könyvnek legnagyobb része elégett, a megmaradt lapok megszenesedtek s különösen a részletesen felsorolt kiadástételek szenvedtek sokat, úgy, hogy az egész csak töredék számba mehet. Miként a megmaradt szövegből kivehető, a számadás-könyv egészen oly módon volt szerkesztve, mint a selmeczbányai. Vegyest tartalmazott jövedelmi és kiadási tételeket, adólajstromot, a város előtt kötött adás-vevéseket, Ítéleteket stb. Szóval számadási és jogi könyv volt egyszerre; egyesítvén magában háromnégyféle dolgot, melyeknek mindegyikét külön jegyzékben vezették a későbbi korban. E számadás-könyvnél el kellett térni a többiek közzétételénél követett eljárástól. Itt a jogi feljegyzéseket, obligatiókat, Ítéleteket stb. is közzé kellett tenni; még pedig azon okból, mert ezek többnyire datálva levén, a számadások