Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

dott 1483-ban, midőn szomszédságában Herczegovinában a török lesz úrrá, végre kénytelenségből teljesen behódol a töröknek.Mátyás 1488. csak anynyit tehet a városért, hogy biztatja őket. (394.) A Jagellók alatt (396—441.) a köztársaság még mindig reménykedik, hiszen Dalmáczia felső részén még a bán parancsol, adóját a nagy portai adó daczára megfizeti. Mátyás halála után arra kérik a magyar főurakat, hogy olyan királyt válaszszanak, ki»az ország ellenségeit megzavarja, leigázza, összetörje.« (396,) Ulászlót üdvözlik, tálakat, poharakat küldenek neki (399.), de egyéb eredménye nem lett szolgálataiknak, mint hogy kiváltságaikat II. Ulászló is megerősítette (1493. 401.). Már 1514. a töröktül való féltökben nem merik az adót megfizetni (426.), de később (1523.), mikor a török veszély Magyarországot magát fenyegette, készségesen adóztak, J) pedig ők tudták legjobban, hogy a töröknek mily szándékai vannak. Megalkudtak tehát az uj helyzettel; 1512-ben a szultán megadta nekik az egész török birodalomban való kereskedés jogát, portékáiktól 5°/

0 vámot szedvén. A mohácsi ütközet illusoriussá tette a magyar védnökséget, a Duna mente, a magyar alföld török kézen, magok a versengő magyar királyok a szultán kegyét keresik.

2) Raguza török protectoratus alá került s a mily hű volt magyar urához, oly odaadással viseltetett új urai, a hatalmas török szultánok irányában. ') Ez< elismeri maga a király (II. Lajos) is. (440.) Mormm. Vaticana I. kötet, f) Engel i. m. 203.