Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

LI I. Ferdinánd magyar király 1527. decz. 17-én tudatja a köztársasággal, hogy magyar királylyá megválasztatott s reményli, hogy iránta is oly hívek lesznek, mint elődeihez. (441.) Szapolyai János pedig 1531. jan. 8., mint Raguza természetes ura, követelte a hátralékos adót.

1) Erdekében különben a Dalmáeziában és Raguzában számos összeköttetéssel biró zenggi püspök Jozefics Ferencz (438—9.) már előbb működött. A raguzaiak azonban a gyenge hatalmú Ferdinándra nem hallgattak, János királytól pedig, ki csakúgy, mint ők, a szultánra szorult, nem volt mit várniok. A tanács azt felelte Ferdinándnak: hogy ők a magyar adót most a szultánnak, m int Buda s Magyarország nagy része urának fizetik, tehát másnak nem fizethetik, katonájok meg pénzök nincs, hogy a török ellen hadakozzanak.

2) Sőt a tanács annyira ment a szultán iránti loyalitásában, hogy a város falain lengő magyar czímeres zászlót, mely jobbján állt a raguzai Balázs-zászlónak, levétette. Hiába szorította őket V. Károly császár engedelmességre, később pedig neki magának szüksége lévén rájuk, végre I. Ferdinánd is felhagyott követeléseivel. Engel i. m. 203. Pray. Epist. Procerum nyomán. a) Mon. Ragusina, Annali di Ragnina 283—5. 293. A városban mindamellett volt pártja Ferdinándnak, Micliele Marin de Buzignolo titkon alkudozott Ferdinánddal, de a tanács 500 arany birsággal fenyegette, ha megzavarja a békét. De Buzignolo azonban folytatta az alkudozást, ezért elfogták, de megszökött börtönéből s Velenczébe menekült. 1535-ben Lucián de Bonat küldték a magyar királyhoz 1000 aranyat érő ajándékkal, azzal mentvén magokat, hogy a szultán alattvalói, s János vajda, meg V. Károly is követelik hódolatukat, Ferdinánd a Buzignolo elleni itélet megsemmisítését követelte. Az ügy 1539. húzódott — eredménye nem volt. V. ö. még Annali di Ragusa 111. és 133. Frangepán Kristóf szereplése. d*