Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

köztársaság magatartására a politikai viszonyok, nevezetesen a Velenczével függőben lévő alkudozások, melyeknél a város érdeke azt kivánta, hogy a kötendő békébe ők is befoglaltassanak, még pedig úgy, hogy szabadságokban kár ne történjék (198., 201). Ez időben különben Raguzának Magyarországhoz való viszonya, a nemzetközi tudatba is átment. Midőn 1426-ban egy aragoniai kalóz raguzai hajót rabol (203.),Zsigmond jár közbe mint »unicus ésnaturalis dominus< civitatis (204.); a szerb deszpotával ha bajok van, ő hozzá fordulnak. (207., 8.) Radoslav Pavlovié bosnyák vajdával való viszályokban, ki a szultán hűbérese lévén erősen sanyargatta a várost,

1) Zsigmond a bosnyák királyt Radoslav ellen indítja s bár később magára is maradt Raguza, 1432-ban főleg a dalmát bán közbenjárása következtében köttetett meg köztük a békesség. (212.—4., 216.—7., 219.—26.) Zsigmond király iránt nagy hálával volt a város. Volt is rá okok, a mikor szerét tehette segített rajtok, kieszközölte részökre a teljes kereskedési szabadságot 2) (234.) s ha erősen meg is adóztatta őket — néha elzálogosított több évi adót előre — tehették könnyen, mert a város meggazdagodott, népessége megszaporodott, ipar és kereskedés föllendültek. Őszinte fájdalommal vették halála liirét(249.) s mikor az ékesszólás mestere, a híres Philippus de Diversis de Quartigianis ünnepélyes apotheosist tartott Matkovic (Rad. VII. 232.) Miklosich Mon. Serb. 369. 374 — 6. — Klaic Gesch. Bosniens 348—350. 1. Okleveleink kiegészítik a Radoslav-ügyről ismert szláv forrásokat, s kivált a szultán szerepére s a török viszonyra nézve nyújtanak felvilágosítást (215. 220. 229). 2) A hitetlenekkel való kereskedés joga. Erről Engel i. m. 161. és Mon. conc. sacc. XV. Vind. Tom. I. II.