Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

XLVIII a, > győzhetetlen« imperátor felett, a tanács mély csendben hallgatta a beszédet, mely egy letűnt, rájok nézve boldog korszakot jellemezett.

1) Grazdag ajándékokkal (ötvösművekkel 217.1.) állít be a város az utódhoz, Albert királyhoz (251.), ki szabadalmaikat megerősíti(252—4.) s igéri,hogy adójukat nem fogja elzálogosítani. Már Albert király alatt kezdődik Raguzának Vukciő István által való sanyargattatása (257.), ki Bosniától elszakadván 1448-ban a szt. szávai (Herczegovina) herczegséget alapítja s mint a török szultán hűbérese, réme lett Ragusának, Velenczének, az egész dalmát partnak. Elkövetkezett a megpróbáltatások ideje. Magyarország, mint a keresztyénség előőrse, a Dunavonalon küzd a törökkel, ki ügyes politikai tapintattal megosztja ellensége természetes szövetségegeseit. Raguza pénzt adott (279,), s ügyesen tartotta magát török s magyar befolyás között,

1) örült Hunyadi győzedelmeinek, szomorkodik vereségén (282.) s arra törekedik, hogy a békében a köztársaság is megemlíttessék (284.) 1451—53. elkeseredett harcz támad köztük s Vukciö István, Muhamed »szandzsák bégje« között

2) (Dipl. 481—577. 11.). A harcz azzal végződött, hogy István kötelezte magát, hogy Ragusát nem háborgatja, haddal nem támadja, csak ha »ura a szultán parancsolja.« Hunyadi János azonközben morális támogatásban részesítette a köztársaságot (307.) s folytonos benső baráti viszony') A beszédet Gelcieh J. közli a Történelmi Tárban. ") 1444. fel). 22. I. Ulászló megerősíti Raguza szabadalom-levelét 3) Klaiő i. m. 382 90.11.