Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

chák rendre sanyargatják, nemesen viseli magát. A bosnyákokat ügyesen távol tartják, kijelentvén, hogy »terra nostra e francha ad ogni uno et a grandi et a pizolli« (90), de kitartanak a magyar király mellett s midőn azok ellen actioba lép, hírrel, pénzzel, zsoldosokkal tartják. (111., 113.—4.) Durazzoi Lászlát, ki Zárában már magyar királyosdit játszott,

!) valódi diplomácziai mesterfogással játszották ki, mikor hozzáállásra szólította fel őket. »Mi nem tudunk valakit magyar királylyá megtenni — felelik neki — sem pedig ha valaki már az, le sem tehetjük^ (91.) Midőn végre elhagyja Dalmácziát, 1414ben történt haláláig minden lépését figyelemmel kísérik (141., 164.) s értesítik róla Zsigmondot. Akkor is, mikor a király gyengesége (1413.) Dalmácziát elveszteti a koronával, ők annál hívebben ragaszkodnak hozzá, érthető, hogy Yelenczétől való féltökben. (144.) Hűségök jutalmául a drekaviczai canalist sCurzola, Lesina sBrazza szigeteket kérték (115.), meg is kapták (162.), de uralmok nem volt népszerű, amiért 1416. szept. 21-éna királyKusalyi .1 a keli Lászlónak adományozta (182.) a szigeteket, miben a köztársaság is megnyugodott. (184.) A balsiker mindazáltal nem csökkenté buzgalmukat. Teljes odaadással teljesítik a királyi parancsokat, a dán király zarándok-utjában kalaúzkodnak (191—2., 194., 197.—8.), adójukat,ha elkésve is, teljes készséggel fizetik. (195.) Nagy befolyással voltak a vényeket minden rektor koporsójára tették, ha hivataloskodása idejében halt meg. Azonfelől megengedte nekik, hogy képére pénzt verjenek. Engel i. m. 147. >) Számos kiadványa a nápolyi levéltár regestáiban. Kiadta egynéhányát Minieri, Óváry is szól róluk.