Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)
Az oklevélnyerőnek az oklevél kiállításáért és megpecsételéséért fizetnie kellett. 4 6 Az összeg elsősorban az oklevél jellegétől függött, vagyis hogy az mennyire díszes alakban és választékos megfogalmazásban került kiállításra. Az oklevél-kiállításért fizetett összegből az oklevél tartalmát és szövegét ellenőrző olvasókanonok/olvasószerzetes (lector) és a fogalmazványt elkészítő jegyző (notarius) általában külön részt kapott. A hiteleshelyek az oklevelek szövegeit másolat formájában, vagy regisztrumkönyvbe másolva megőrizték, ezek alapján később átiratot adhattak ki az eredetiről. Az oklevélpéldányok őrzése a kezdeti időben általában a sekrestyében történt, az egyházi kincsekkel együtt. Később az oklevelek megnövekvő száma, gyakoribb használatuk miatt önálló helyiségben (pl. az íróhelyiségben) helyezték el azokat. 1.5. A hiteleshelyi oklevelek történeti értékei A hiteleshelyek által kiadott oklevelek a történettudomány és más tudományok számára is fontos forrásul szolgálnak. Ezek az oklevelek különösen fontosak az egyháztörténeti kutatások számára. A hiteleshelyi oklevelekben szereplő egyháztörténeti adatokat két nagy csoportra oszthatjuk. Az elsőbe azok az információk tartoznak, amelyek magukra a hiteleshelyekre mint egyházi intézményre vonatkoznak. Ennek az adatcsoportnak a vizsgálata kapcsán azonban figyelembe kell venni azt, hogy a hiteleshelyek által kiállított oklevelek hivatalos jogi okmányok voltak, így tehát a hiteleshelyre mint egyházi intézményre vonatkozó közvetlen információk csak kis számban kerülhettek az oklevelek szövegeibe. Ami azonban ennek ellenére mégis megtalálható bennük, az az egyháztörténet számára annál értékesebb, az esetek többségében egyéb forrásokkal pótolhatatlan információ. Ilyen adatok kerülhettek az oklevélbe, ha az ügyben a hiteleshely maga is érintett volt valamilyen formában. 4 7 Ez leginkább akkor fordulhatott elő, ha a jogügyletben a hiteleshely mint egyházi földesúr kapott szerepet. Az ilyen ügyekben kiadott oklevelek nagy mértékben hozzájárulhatnak a hiteleshelyi tevékenységet végző káptalanok és konventek birtokainak, szolgálónépeinek jobb megismeréséhez. A hiteleshelyi okleveleknek egyik legjelentősebb egyháztörténeti értékük, hogy lehetővé teszik a hiteleshelyi munka szereplőinek megismerését, ezáltal pedig a hiteleshely létszámának megbecslését. 4 8 Az oklevelek egy részének végén, az oklevél hitelének erősítése érdekében a hiteleshelyi munkában részt vevő káptalani, illetve konventi 4 6 KUMOROVITZ, 1929. 312-325. 4 7 A hiteleshelyek, bár kifejezetten erre vonatkozó törvényi tilalomról nincs tudomásunk, a későbbi gyanúsítások megelőzése érdekében lehetőleg kerülték a saját ügyben történő oklevéladást. SZENTPÉTERY, 1930. 127. 4 8 A pécsi káptalan esetében ld.: KOSZTA, 1998. 110-111.
