Fraknói Vilmos: Oklevéltár a magyar királyi kegyuri jog történetéhez. (Budapest, 1899.)

(»per modum collacionis, cassata eleccione dicti capituli . . . que quibuslibet ecclesiis collegiatis et eciam parochialibus a jure est indulta«). A mit kétségkívül úgy kell magyaráznunk, hogy a királytól a nyitrai püspökség adományozására felhatalmazást eszközölt ki magának. Az érsek ezen kijelentés után halálos fenyegetésekkel kényszerítette a káptalan küldötteit, hogy hozzájárulásukat adják (ad consensum huiusmodi sue provisioni adhibendum et pacis osculum prebendum«). Majd, miután fegyveresei élén a nyitrai székesegyházat megszállotta, a püspöki, káptalani birtokokat elfoglalta, ugyancsak halálos fenyegetésekkel a káptalan többi tagjainak hozzájárulását (consensum) szintén kicsikarta. A káptalan ezért tiltakozását a székesfehérvári káptalan hiteles-helyi jegyzőkönyvébe iktatta. Azonban szavuk hatástalanúl hangzott el. Mesko - a királyné rokona — Károly király pártfogásával megszerezte a pápai kinevezést, és a nyitrai püspökséget 1334-ig, a mikor Veszprémbe helyeztetett át, kormányozta. Nagy Lajos király nem lépett atyja nyomaiba; uralkodása elején a főpapi székek betöltése körűi a római szent-szék korlátlan rendelkezésében teljesen megnyugodott. — Tanúságot tesz erről 1343. május 25-ikén Lindvai Miklós bánhoz intézett levele. Ebben előadja, hogy a pápa László zágrábi püspököt a kalocsai érsekségre és Jakab csanádi püspököt a zágrábi püspökségre helyezte át, s ezen főpapok részére ő pártfogását kikérte; ő tehát »ezen felszóllalásnak hódolva« (petitionibus ipsius domini nostri pape obtemperantes ut tenemur) a bánt felszólítja, hogy a piisOKLEVÉLTÁK A M. K. KEGYÚRI JOG TÜRT.-HEZ. b