Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. (Budapest, 1909.)

Egészen jól érthető azonban, miért akartak 1517 ápr. 24-ére diétát összehívni.

1 Az 1516-iki végzések egy évre szólottak, helyettük újat kellett hozni. A gyámok közreműködésével hozott végzéseket lényegében még sem hajtották végre, a meghozott czikkelyek pedig minden közreműködésből kizárták őket. Pedig a gyámok érvényesülni akartak, mert nem elégedtek meg azzal, hogv összes szereplésük a magyar országgyűlésre való követküldésben merüljön ki. A vezetést, úgy látszik, Zsigmond ragadta magához, talán azért, mert nemzetisége, meg a rokoni kapocs miatt az ő fellépése kevésbbé volt Magyarországon ellenszenves, mint Miksáé. De nagy sympathia mellette se nyilatkozott meg. A kormányt vezető pécsi püspök, Szathmáry György még a követeit se látta szivesen a diétán. Az volt az álláspontja, hogy egy egyszerű levéllel el lehetne intézni a dolgot. De a lengyel király ezzel nem elégedett meg, hanem a követküldéshez ragaszkodott.

3 Az ő szempontjából viszont az a kifogás volt a megbízottak küldése ellen, hogy a rendek nem hallgatták meg küldötteit, hanem mindig a maguk esze után indultak.

3 Azt hitte, hogy 1516-ban azért mellőzték követei előterjesztését, mivel actiójukat kellően előre nem készítették. Azért szinte kapóra jött neki a Szent György-napi országgyűlés, a melynek a törökkel kötendő békesség tárgyalása czéljáböl kellett összeülnie. Itt akarta a mult év hibáit megjavítani és lévén a török ügyekben úgyis közös az érdeke hazánkkal, be akarta várni a magyar nemzet döntését.

4 De nem ezt tartotta legfontosabbnak, hanem azt, hogy előterjesztést tegyen Magyarországnak, milyen módon szeretné berendezni a kettős gyámság alatt álló magyar kormányt. Alapelve az, hogy nem fogadhatja el az országgyűlés álláspontját, a mely nem engedte meg, hogy az ő, meg 1 Miksához 1517 jan. 16-án intézett levélben már szó van a Szent György-napi országgyűlésről. Cs. és kir. házi, udv. és áll. levéltár. Maximiliana. s Acta Tomiciana IV. 108. 1. 3 U. o. 236. 1. 4 U. o. 116. 1.