Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. (Budapest, 1909.)
érdem se volt egyéb, mint a sok használat által eddig már minden élét elvesztett papiron nyugvó biztosíték, az 1516-iki törvények. 1 Ez lett volna Ulászló végső intézkedésének gyakorlati megvalósítása; a gyámkodással megbízott két idegen uralkodó egyelőre csak ily módon akart befolyást gyakorolni, a mi abban nyilvánult volna, hogy ők irányítsák az országgyűlési végzeményeket. Ez a beavatkozásuk érvényesült is. Hasonlókép sikerrel járt másik programmpontjuk, mert megteremtették az egyezséget Brandenburgi György és Szapolyai között. Azt hitték, hogy ezzel megteremtették az ország békéjét is. Az állítólagos belső nyugodalmat egyelőre nem zavarta talán semmi se. Nem is volt rá alkalom. A nyugtalanság kitörésre juthatott volna a diétán, de ez 1516-ban nem ült össze még egyszer. Összehívták ugyan Szent Mihály napjára (szept. 29.), azonban éppen olyan kevéssé tudjuk azt, miért hívták egybe, mint a hogy ismeretlen előttünk az az ok, a mely miatt elhalasztották. 2 Nem tartanám hypothesisnek, ha felvennénk, hogy ekkor már oly sok ügyet tartottak csupán az országgyűlésen elintézhetőnek, hogy egyedül a Szent György-napi összejövetel nem volt elég a törvényhozás munkájának elvégzésére. E tekintetben Lajos uralmának első évei új korszak kezdetét mutatják. Evenként legalább két országgyűlés van: egyik tavasszal, Szent Györgykor, a másik ősszel, Szent Mihálykor, de néha ez a kettő se elég. Egymásután három évben (1516—1518.) mindig megvan az évenkinti két diéta. Annyira szokássá válik, hogy a király, illetőleg a jelen esetben azok, a kik a kiskorú király helyett kormányoznak, szinte kötelezve érzik magukat mindkettőnek összehívására még akkor is, ha előre tudják, hogy veszedelmekkel jár az országgyűlés. 3 1 Hol van a decretum, mely a gyűlés positiv munkája volt, nem tudni. Hogy volt, azt nemcsak az említett néhány pont bizonyítja, hanem az is, hogy az Acta Tomiciana állandóan decretumról beszél, pl. IV. 106. anno prioris decrela, IV. 109. constituerunt anno praeterito. - Marino Sanuto XXIII. 514. 3 így van az 1518 ápr. 24-iki országgyűlés előtt. Acta Tomiciana IV. 257.