Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 5. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1489-től 1530-ig. (Sopron, 1938.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

ELŐSZÓ. A most megjelenő forráskiadványunk nagyobb részét a különféle számadások alkotják. A városi számadások nyolc évből maradtak fenn és a város közigazgatására, pénzügyi gazdálkodására nézve felbecsülhetetlen értéket jelentenek, Azt hisszük, hogy lesz még alkalmunk ezzel az anyaggal részletesen foglalkozni, miért jelenleg elégségesnek tartjuk, ha a figyelmet csupán általánosságban rájuk felhívjuk (5., 9., 11., 13., 16., 23. és 27. sz.). A számadások között elsőízben foglalnak helyet a különféle templom-számadások, melyek a bennük található becses egyháztörténeti emlékeken kívül a város kegyúri jogának fejlődéséhez nyújtanak jellemző adatokat. Közismert dolog, hogy városokban a város volt a kegyúr, de már arra nézve, hogy miként éltek ezzel a joggal, melynek terhét a hívek áldozatkészsége folytán a középkori időkben alig-alig érezték, közelebbi értesüléseink többnyire hiányzanak, pedig véleményünk szerint ebben a tekintetben az egyes városok között eltérések lehetnek. Ma a kegyúri jog szempontjából Sopronban az a helyzet, hogy a kegyúri templomokban megüresedett plébánosi állást a megyéspüspök meghirdeti és a pályázók nevét a várossal közli. A pályázók közül a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1876. évi 19185. számú döntése alapján a város közgyűlésének római katolikus vallású tagjai titkos szavazással szótöbbséggel választanak. Az így megválasztott plébánost a megyéspüspöki megerősítés után ünnepélyesen iktatják be állásába. A kegyúri terhek külön fejezet alatt szerepelnek a város rendes évi költségvetésében. 1938-ban a jóváhagyott költségvetés szerint 14210 P hitel volt e fejezetnél előirányozva. Miként a többi költségvetési fejezeteknél, úgy a kegyúri kiadások terhére is kifizetéseket végezni egyedül polgármesteri aláírásra lehet. A város kegyúri jogának képviselője a mindenkori polgármester.