Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 5. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1489-től 1530-ig. (Sopron, 1938.)
Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ
Ez a mostani kegyúri joggyakorlat sok évszázados fejlődés eredménye, melytől a középkori állapot több tekintetben eltérést mutat. Messze vezetne, ha ezt a fejlődési folyamatot a kezdettől fogva fel akarnók tüntetni, ezért ez alkalommal csupán a XV. század végén fennálló helyzetet kívánjuk ismertetni. Az 1438—1541. évekből fennmaradt mintegy 63 papi reverzálís szövegét átvizsgálva arra a megállapításra jutunk, hogy 1481 — 1495. évek közti reverzálisok többnyire a kegyurat domini et fratres magne fraternitatis néven emlegetik. E kifejezés alatt a Szent Györgyről címzett nagy testvérületet, vallásos egyesületet kell értenünk, melynek szabályait és egyéb vonatkozású feljegyzéseit az 1491—1499. évekből 4. szám alatt közöljük. Ez a nagy testvérület 1495-ben azt a határozatot hozta, hogy minden városi tanácsosnak tagul be kell lépni és hasonlóképpen kell cselekedni azoknak a papoknak is, akik a városi tanácstól kapták javadalmukat. Ilyen parancsoló határozatot azonban csak egy olyan egyesület mondhatott ki, amely egyesület felette állott a városi tanácsosoknak és a javadalmas papoknak, vagyis a soproni nagy testvérületben az egyházi és világi hatalmat egyesítő legmagasabb szervet kell tekintenünk, melynek intézkedései irányadók voltak úgy az egyházi, mint világi vonatkozásban. Ezt az eszményinek mondható összhangot pedig a nagy testvérület úgy érte el, hogy az 1496-ból fennmaradt tagnévsor szerint tagjai közé számította nemcsak a három soproni plébánost, úgymint a szentmihályit, a várárokmenti boldogasszonyit és a kórházit, nemcsak a papi céh prépostját Éberei Lénárd személyében, hanem a tőlük független keresztes papot is, azaz mindazokat az egyházi személyeket, akiknek a soproni hitélet és papság felett felügyeleti joghatóságuk volt, de tagja volt a város polgármestere és bíráján kívül minden egyes tanácsos, vagyis az egész tanács, a világi hatalom legfőbb birtokosa Sopronban, így tehát a nagy testvérület határozatai érvényesek voltak úgy egyházi, mint világi téren, mert azok hozták azokat együttes megértéssel, akik azután a végrehajtásról gondoskodni tudtak. Amikor tehát a fennmaradt papi reverzálisok azt bizonyítják, hogy ez a Szent Györgyről címzett nagy testvérület gyakorolta a kegyúri jogot a várárokmenti Boldogasszony templom, a kórháztemplom plébánosainak, a Szent György és Szent Lélek kápolnák főoltárainak, a szentmihályi Háromkirály, Mindenszentek, Szent János, Szent Kunigunda és a Szűz Mária oltá-
