Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 2. kötet, Oklevelek és levelek 1407-től 1429-ig. (Sopron, 1923.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ.

két, egymással rokoni kapcsolatban álló család bírta. Harkai Fülöp dédunokája, Péter, mindkét fiát túlélvén, még 1410-ben eladta ősi birtokát Sopron városának (33. sz. oki.), 1413-ban pedig özvegye, Erzsébet vált meg a közös szerzemény, hitbér és jegyajándék címen őt megillető résztől (80. és 81. sz. oki.), Harkai Dénes fiai Miklós és László azonban perrel támadták meg az eladást, de vélt jogaikat nem tudták érvényesíteni (167. sz. oki.), mire Sopron városát 1419-ben a nádor parancsára Harka birtokába a csornai konvent bevezette (175. sz. oki.). Harka falu másik felét 1425-ben adta el Sopronnak Harkai Miklós, ennek a beiktatásánál viszont a Kanizsai grófok mondtak ellen (371. sz. oki.), míg végül 1429-ben a pereskedés elsimult (467. sz. oki.). Kelénpatak megszerzése már sokkal simábban ment. Ez a falu Agendorfer János soproni polgár révén örökség gyanánt Weispacher Miklós fia János bécsi polgárra szállott, aki még 1416-ban eladta birtokát Sopronnak, azonban az eladás valami okból ez alkalommal nem emelkedett jogerőre, mert két évvel később újabb adás-ve vési szerződést kötnek a felek a vasvári káptalan előtt, amelynek alapján a csornai konvent a beiktatást végül foganatosította is. (122., 169,, 177. sz. oki.) A város ügyeinek intézésében a városi tanács meglepő erélyt és körültekintést tanúsított. Az oklevéltár felölelte 23 év nem volt békés lefolyású. Az osztrák veszély elmúltával Niczky Benedek lefejeztetése, főleg a városra emiatt kirótt súlyos pénzbüntetés, valamint az adó és vám kezelése körül vélt visszaélések miatt a tanács és a polgárság között igen éles ellentétek merültek fel, mely végül a tárnokmesteri Ítélőszék elé került eldöntésre. Az ítélet a polgárságra nézve, mely vádjait nem tudta igazolni, lesújtó volt: fej- és jószágvesztésben lettek elmarasztalva, melynek következményei alól csak a legteljesebb megalázkodás és bocsánatkérés árán tudtak megszabadulni (340., 360., 380. sz. oki.). A szomszédos földesurakkal: a Kanizsai grófokkal és a győri püspökökkel is folyton meg-megújultak a viszályok. Pottendorfi Hertneid egyezséglevele (191. sz. oki.), mely rendkívül érdekes tartalmú a kereskedelem tekintetében, nem tudott tartós békét biztosítani a Kanizsai grófokkal, a kölcsönös hatalmaskodásoknak csak a város déli határán végzett határjárás vetett véget (467. sz. oki.) Sokkal szenvedélyesebb és elkeseredettebb harcot vivott Sopron városa a győri püspökökkel. Az ellentét itt a bordézsma szedése, annak kimérése,