Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 2. kötet, Oklevelek és levelek 1407-től 1429-ig. (Sopron, 1923.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ.

illetőleg elszállítása körül fejlődött ki, mely azután a rákosi határon területelfoglalások által még inkább kiéleződött. A várost Kelemen győri püspök e viszályokból kifolyólag több ízben vetette interdictum alá, de a városnak mindannyiszor sikerült a királytól parancsot kieszközölni e súlyos egyházi büntetés megszüntetésére. A per eldöntésre végül a király személyes szine elé került. A döntés ebben a kérdésben nem volt kedvező a városra. Elérték ugyan azt, hogy a dézsmaszedés ideje pontosan meg lett állapítva, de viszont a püspöknek megadatott a jog, hogy az összeszedett bort Sopronban helyezhesse el a pincéiben és ami leginkább fájt a városnak, hogy a dézsmabort hordókban el is árusíthatta, csak kicsiben nem volt szabad neki kimérni (475. sz. oki.). Külön megemlítést érdemelnek a királyi udvarba küldött Sopron városi követek jelentései útjuk eredményéről. Ezek a levelek szűkszavúságuk mellett is egy-két oly értékes és jellemző adatokat tartalmaznak a király és környezetének hangulatáról, a napi eseményekről, bizalmas természetű körülményekről, hogy méltán tarthatnak számot különös figyelemre. így pl. amidőn Pozsonyból 1421 jún. 19-én Ernst Konrád városi jegyző a király és az urak közti nézeteltérésről ír, két nappal később pedig a király nagy pénzszükségéről tesz említést „ki minden szögletben pénzt keres"; vagy amikor 1428 júl. 16-án ugyancsak Ernst Konrád Temeskubínból írt levelében azt olvassuk, hogy a király állandóan haragos és úgy nyilatkozik: „szeretné, ha országaiban egyetlen város sem létezne" ; egészen megváltozott a király stb. A legtöbb adat mégis a kereskedelmi összeköttetésből származó esetekre vonatkozik. Fizetésbeli kötelezettségeiknek abban az időben sem igen szerettek a polgárok eleget tenni. Innen van az a sok adósságbehajtást kérő levél, melynek ha nem volt foganatja, akkor megtorlásképen lefoglalták a legelső kezük közé kerülő kereskedő árúját és addig tartották zár alatt, míg teljes kielégítést követeléseikre nézve nem nyertek, Sopron Ausztriával túlnyomólag cserekereskedelmet űzött. Szarvasmarhát, lovat és gabonát vittek ki nagyrészt Ausztriába és ennek ellenértéke fejében főleg ruhaneműt hoztak be. Morvaés Csehországba a boraikat szállították ki, melyért rendesen ez országbeli kereskedők jöttek le kocsiaikkal. Találkozunk ideiglenes jellegű kiviteli tilalmakkal is, mely gabonára (133. sz. oki,) és lóra terjedt ki (235. sz. oki.). Egyéb művelődéstörténeti adat szintén feles számmal talál-