Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 1. kötet, Oklevelek 1162-től 1406-ig. (Sopron, 1921.)
Tartalomjegyzék - BEVEZETÉS
állítja elénk 1406-ig e másfélszáznál több oklevél, a sorozatot nem mondhatjuk teljesnek még sem. Több oly kiváltságlevél hiányzik és veszett el, melyekre célzás, sőt hivatkozás van a fenmaradt oklevelekben, és ez érthető is, sőt egyenesen szinte lehetetlenség lenne ennek az ellenkezője, ha meggondoljuk, hogy csak az 1162—1406. közti időszakban Sopronnak két ellenséges megszállást, nevezetesen Harcias Frigyes osztrák hercegét és II. Otakár cseh királyét kellett átszenvedni, két ízben pusztította a várost tűzvész : ú. m. 43J7-Kpn és 1 "^nJaorr;—végül Róbert Károly uralkodása alatt 1317. és 1330. évek között a városban súlyos természetű belviszályok uralkodtak a polgárság kebelében: mind oly körülmények, melyek az oklevelek pusztulását könnyen megmagyarázzák s ezekhez járulnak még a későbbi idők viszontagságai, melyeknek változatos csoportjában nem utolsó helyet foglal el a kegyeletlenség, minek egyik jellegzetes példáját nyújtja a 149. számú oklevél. ~ Sopron, mint vár már a királyság I. századától fogva fontos szerepet játszik a nyugati határszélen, azonban várossá való emelkedésének első jeleit csak IV. Béla idejében, a tatárjára 1 ' után vehetjük észre azokban a kiváltságokban, mellyel e nagy király Sopron lakóinak hűségét az osztrákok elleni háborúban megjutalmazni érdemesnek és szükségesnek ítélte. Bizonyos kedvezményeket Sopron lakói már régebb idő óta élveztek, így szőleik után nem több, mint 63, minden kepe után pedig 12 bécsi dénárt tartoztak fizetni az ispánnak és szüretkor a tizedet tőlük a cefre után kellett szedni, vagy pedig pénzen — s miként most mondanók, a cefre napi árán — meg is válthatták azt. Ezek a soproniak régi szabadságai: antiqua libertás. IV. Béla intézkedéseivel egyrészt Sopron lakóinak az anyagi jólétét akarta előmozdítani, amidőn nekik adományozta a királyi udvarnokoknak Udvarnok nevű területét, mely egészen beékelődött a soproniak földjei közé, de másrészt Sopronnak, mint határszéli várnak az erősségét kívánta emelni, amidőn Sopronhoz kapcsolta a szomszédos lövéri nyilasok felét és az őrtornyok jókarbantartására a fertői vám felét nekik adta. II. Otakár cseh király elleni súlyos harcokban a soproniak rátermettségüknek, áldozatkészségüknek, a magyar király iránti törhetetlen hűségüknek oly ragyogó példáját nyújtják, hogy megjutalmazásuk nem maradhatott el: IV. László 1277. évi kiváltságlevelében Sopront kiveszi az ispán joghatósága alól és közvetlenül királyi joghatóság alá helyezi, testületi önkormányzatot ad
