Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 1. kötet, Oklevelek 1162-től 1406-ig. (Sopron, 1921.)
Tartalomjegyzék - BEVEZETÉS
neki, vagyis a szyos értelemben vett város fogalmának tartalmával ruházza fel Sopront és mindezeken felül még több, a város megerősítését és anyagi jólétét előmozdító kiváltságokkal halmozza el polgárait. Sopront 1277. év óta nevezhetjük jogosan városnak, ekkor válik külön a vármegyétől, a polgárainak az osztrákok és csehek ellen való bőséges vérhullatása ekkor nyeri el a megérdemelt díját: oly tények mindezek, melyekre a jelen viszonyainak hasonlatossága miatt nem lehet megilletődés nélkül gondolni. Sopron polgárainak jutott királyainktól osztályrészül ama magasztos hivatás, hogy az osztrák határszélen az ország kapuja legyen a békében és az ország erőssége legyen a háborúban: ez a körülmény, valamint a soproni polgárságnak a szent koronához való tántoríthatatlan hűsége mindannyiszor kifejezésre jut azokban a királyi oklevelekben, melyekben régi birtokadomány és kiváltság megerősítése, avagy új birtokadományozás és kiváltságnyújtás foglaltatik. Ezek száma pedig nem csekély; csak röviden érintve IV. Lászlótól Bánfalu (Zoan), Kópháza (Víz) és Ravazd •nevű birtokokat, III. Endrétől teljes vámmentességet, Róbert Károlytól a kamara haszna alól való mentesítést, Balf falu felét és Págya nevű birtokot, Nagy Lajostól a saját területükön termelt bor és gabona utáni teljes, egyéb árúk után pedig félharmincadmentességet, azonkívül a Margit- és Erzsébet-napi országos vásárokat, Mária királynőtől Meggyes falut, végül Zsigmond királytól az árúmegállító jogot nyerik a soproni polgárok adományul és ez oklevéltár felölelte időszak legvégén 1405-től fogva Sopronnak joga van az országgyűléseken követei által képviseltetni magát. Nem érdektelenek*az oklevelek másik csoportja sem, mely a hiteleshelyi, városi, magánosok és egyéb hivatalos személyek kiadványait tartalmazza, müvelődéstörténelmi szempontból pedig különös figyelmet érdemel a város 1379. évi telekkönyve. Meg kell még említenünk, hogy a latin oklevelek közlésére nézve a Magyar Tudományos Akadémia 1918 jun. 14-iki ülésén hozott határozatait tartottuk szemünk előtt, míg a német okleveleket betűhíven adjuk, de technikai okokból nem tudtuk a betűk fölé irt magánhangzókat feltüntetni másként, mint némileg a sor fölé szedett petit betűkkel. Az oklevelek jelzésénél mindenütt zárójelben közölni az első rendezésnél nyert beosztást szintén szükségesnek véltük. Legvégül a hála és köszönet szavát is meg kell szólaltatnunk
