Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

Ezt a számadáskönyvet Gyula várának derék német udvarbírája, Ahorn János vezette. Tőle való egy másik kötete elején a vár 1525-i rövid német leírása is. Gyula várnagya ekkoriban Scardonai Sadobrich Péter volt, akit az őrgróf 1523 végén fogadott fel s nevezett ki gyulavári plébánossá ; szorgalmas, megbízható ember, aki urának a vár és uradalma gondozásában nagy segítségére vált. Levelei közül sokat bemutatunk, bár nagyrészüket takarékossági szempontból mellőznünk kellett. Becsesekké teszi e korai keltű müncheni iratokat a bennök előforduló nagyszámú régi magyar szó, kifejezés meg helynév is, melyek ritka kedves csemegéül fognak szolgálni nyelvészeinknek. Müncheni kutatásom eredménye Frangepán Beatrix gyulai lakodalma, erdélyi és németországi nászútja s a György brandenburgi őrgróffal kötött szerencsétlen házassága részleteinek tisztázása is ; köztük az a merőben új adat is, hogy Gyulán gyermeke született s utána gyermekágyban halt meg, kisdedével együtt. Az innsbrucki helytartósági levéltár egy 1596-i gyulai híradással szolgált. A római vatikáni levéltár két pápai középkori brevével bővíté ismereteinket. A velencei állami levéltárban átolvastam a bécsi velencei követek jelentéseit s azokból Gyula elestére és visszavételére vonatkozólag néhány érdekes adalékot írtam ki. A hazai levéltárak közül legtöbb anyagot az Országos levéltár őriz : úgynevezett diplomatikai osztályában 1526-ig meg a többiben. Különösen becses a királyi leíratok (Benignae resolutiones) gyűjteménye, melyet darabról-darabra átnéztem a királyi Gyula 1552—66 közti idejéből, ami igen sok becses új adattal bővíté eddigi ismereteinket s a mellett Kerechéni László utolsó gyulai várnagy számos szép írályú magyar levelével. Innen kerültek elő a békésmegyei XVI. századi értékes adójegyzékek és urbáriumok is, míg Nádasdy Tamás nádor missilisei a gyulai várparancsnokok magyar levelezését őrizték meg számunkra. Néhány szép levéllel szolgált a Magyar Nemzeti Múzeumi levéltár törzsanyaga meg egyéb gyűjteménye, míg a kézirattár újabb szerzeményei közt Békés megye újjászervezési idejéből, a XVIII-ik század közepéről való tizenkét fűzetben a vármegye közigazgatására vonatkozó fontos rendeletek és jelentések maradtak reánk, melyekből — mutatóul — egypár érdekesebb irattal gazdagítottuk kötetünket. A Hadi levéltár szintén hozzájárult kötetünk gyarapításához s a lemásolt íratok közt igen becses a török által Gyuláról 1563 tavaszán elhurcolt lakosok jegyzéke, valamint a Gyula vára átadásának feltételeit magában foglaló eredeti magyar jegyzőkönyv, 1694 karácsonya előtt keltezve. A M. Tud. Akadémia levéltárában Kerechéni László 1558 újév napján írt sajátkezű magyar levelére akadtam, melynek az a jelentősége, hogy a Bécsi Haditanács már akkor felajánlta neki a gyulai várnagyságot, amit csak később — 1560 végén — fogadhatott el. A különböző családi levéltárakból való anyagot Karácsonyi János hagyatékából közlöm, éppúgy azokat az iratokat, melyek eredetijét a másolatain idézett helyükön már nem találhattam meg.