Nagy Gyula: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. I. (Budapest, 1887.)

leírása külön külön képezhet egy kikezdést; az ítéletlevelekre nézve azonban legfeljebb a fő-principiumot kísértjük meg, midőn a perben lefolyt tárgyalások terminusait, a felek allegatióit, s végül a bíró ítéletét veszszük alapúi az oklevél felosztásához. Reménylem: usus nos plura docebit. A helyesírást illetőleg kevés mondani valónk van. Általában a humanisták által megállapított latin orthographiát követtük; kivéve csupán a kettős ae betűt, melynek helyén okleveleink állandó egyszerű t'-jét tartottuk meg. Megtartottuk továbbá eredeti alakjokban a személy- és helyneveket minden kivétel nélkül, s esetről esetre a középkori írásmódnak a kiejtést jellemző némely sajátságait is; a szokottabbakat minden észrevétel nélkül, a szokatlanabbakat pedig, valamint a meg nem javítható hibás szóalakokat az így szócska közbeszúrásával igazolva. Kissebb lapsusokat, nyilvánvaló tollhibákat megjegyzés nélkül corrigáltunk, a nagyobb szerkezeti hibák * alatt jegyzetben vannak feltűntetve vagy helyreigazítva. A textusnak az eredetiből kiszakadt vagy kikopott, olvashatatlan helyei pontokkal vannak megjelölve, a hol pedig a hézagok a stylus curialis és értelem segítségével kiegészíthetők valának, az ily kiegészítések szegletes zárójelek I közzé tétettek; a kerek () zárójelek ellenben csupán az így szócska bekerítésére, s oly szavak és szótagok megkülönböztetésére szolgálnak, melyek az eredeti szövegben nem voltak meg, hanem helyesebb értelem okáért, vagy igazításúl, a codex szerkesztője által toldattak be; ide értve, mint szintén a szerkesztőtől származó pótlásokat, az úgynevezett siglák megoldását, valamint a helylyel-közzel hiányzó initialis betűket is. A kihagyott részeket két vonás jelöli. Következik a harmadik kérdés, mit így nevezhetnénk: a publicatio felszerelése. Ide értjük a chronologicus dátumok megoldását, a rubrumot, a jegyzeteket és indexet. Mindezek közt kétségkivűl legfontosabb a dátumok megoldása. Hogy a publicálandó oklevelek keltét mai időszámításban, év- hó- és nap szerint kifejezzük, már csak a szoros chronologicus sorrend is megkívánja, melyben az egyes közleményeket adjuk, de ez a legkevesebb, a mit a kiadótól követelni lehet. Az oklevelekben a kelet dátumán