Nagy Gyula: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. I. (Budapest, 1887.)

mint sem megvilágosítaná az értelmet, holott gyakran egy kötő szócska, egy névmás vagy participium úgy fűzi össze vagy választja el mondattanilag a részeket, hogy a diplomatica theoriái csakis az érthetőség rovására érvényesülhetnének. Ugyan ezzel a nehézséggel kell számot vetnünk, ha az okleveleket könnyebb áttekinthetőség és használhatóság czéljából egyes részeikre tördelve, kikezdésekre osztva akarjuk adni. E kérdés lényegére nézve szintén az interpunctiók rovata alá esvén, itt kell szólnunk róla. Mindenki ismeri a régi nádori és országbírói ítéletlevelek enormis terjedelmét, vagy azokat a hosszú határjárt leveleket, melyek nyomtatásban olykor egy, másfél, sőt két ívet is elfoglalnak. Egy egy ilyen oklevél minden kikezdés nélkül, continuitásban közölve, sivatagabb az eredetinél, melynek kiterjesztett pergamen lapját legalább előre s hátra forgatni nem kell, hogy tájékozhassuk magunkat benne. Valóban fölöttébb kívánatos volna, legalább a hosszabb okleveleket «a modo deinceps» helyes értelemmel beosztott kikezdésekben, részekre tördelve publicálni. Fáradsággal járó munka, de ha igaz, hogy a publicatio az olvasó és a történetíró számára készül, akkor kötelessége az oklevél-kiadónak. E meggyőződésben lévén, kísérletet tettem a szöveg-tördeléssel. Nem merem egyébnek mint kísérletnek mondani, de bármi legyen, talán nem ártottam vele könyvünk használhatóságának. A dolog — ismétlem — fáradsággal és sok nehézséggel jár. Eleve elvont theoriák alapján megalkotott szabályok szerint eljárni, a már érintett mondatszerkezeti esetlegességek miatt sem lehet; minden egyes oklevél külön studiumot kíván, s így ha német ember bírálja meg e munkát, könnyen sújthat az a vád, hogy eljárásomban nem voltam mindenütt következetes. Természetes, hogy a felhozott nehézségek főleg csak az ítéletlevelekre nézve állanak, melyek gyakran évtizedekre visszamenő perek kuszált szövedékét bontják ki előttünk, s ugyan vigyáznunk kell, hogy a sok egymásba ékelt terminus és allegatio labyrinthusában meg ne tévedjünk. Másfajta okiratoknál, u. m. osztályleveleknél, metalisoknál, relatoriáknál, sokkal könnyebben és biztosabban boldogúlhatunk. Az utóbbiakban p. o. a «per extensum» idézett királyi, nádori vagy más bírói parancslevél mindenkor külön kikezdésbe tehető, az osztálylevelek az osztozó felek s ezek birtokai szerint tördelhetők meg, metalisokban maga a reambulatio, vagy ha több birtokról van szó, úgy minden határ