Nagy Gyula: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. I. (Budapest, 1887.)

családi archívum újra rendezésével megbízott. Kötelességemnek tartom, eljárásomról e helyen számot adnom : A sztárai levéltár — mint érintők — Nagymihályba szállíttatván, ott a grófi nemzetség ifjabb ágának levéltárával egyesíttetett; akként, hogy már e codex a nagymihályi iratok közt talált történeti érdekli darabokat is felvehette. Az újra rendezés munkája egyébiránt a kiadás előkészítésével halad lépést; czélja, a többé sem fontossággal sem gyakorlati haszonnal nem járó külön csoportok megszűntetése, s a levéltár összes anyagának egységes chronologicus lajstromba szedése; megjegyezvén, hogy a Gersei Pethő-féle levéltár, mint a mely magában önálló egészet képez, jövőre is külön gyűjteménynek marad, valamint a legújabbkori uradalmi iratok, perek és számadások, szintén külön kezelés alá esnek. Áttérve már a kiadásra, tudni kell, hogy a jelen első kötet a legrégibb okleveleket és iratokat foglalja magában 1234-től 1396-ig, vegyesen a levéltár minden osztályából, szoros chronologicus sorrendben. Tartalmára nézve nem szorítkozik csupán a Nagymihályi nemzetséget s ennek birtokait érdeklő emlékek közzé tételére, hanem felveszi a levéltár idegen vonatkozású okiratait is, melyek akár családtörténeti vagy helyrajzi, akár jogtörténeti vagy oklevéltani szempontból érdekkel bírhatnak; valamint ismét más forrásokból is merít, más levéltárakból is közöl oly iratokat, melyek a családi levéltár adatait kiegészítik, hézagait pótolják, így adunk több oklevelet az Országos Levéltárból, a Nátafalusy és Csicsery családok levéltáraiból, kivonatokat pedig a Lónyay-féle deregnyei levéltárból s a leleszi convent levéltárából. Teljesség okáért s részint némely hibás kiadás megigazítása végett, adjuk a másutt már megjelent okleveleket is, a mennyiben ezt fontosságuk vagy egyéb körülmények kívánatossá teszik. Ellenben kimaradtak a közlésből a Sztáray-levéltárnak is oly darabjai, melyek a családra semmiben nem vonatkoznak, leginkább csak hibás rosz másolatok, e mellett tartalmuk ismeretes, egyik vagy másik oklevélgyűjteményben már kiadattak; vagy bár eredetiek, de csonkák, s oly annyira megrongált állapotban vannak, hogy értelmes publicatióra teljesen alkalmatlanok lennének. Ezeken kivűl több érdektelen vagy ismételt tartalmú perfolyta levelet, halasztást, bírói mandatumot, transscriptiót, már csak takarékossági tekintetekből is el kellett hagynunk. Mindezekről